Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) a Madách téren mutatta be „70 év unokái” című köztéri fotókiállítását kedden, a Nemzetközi Holokauszt Emléknap alkalmából.
A bemutatott képeken a vészkorszakot túlélő zsidó honfitársaink láthatók unokáikkal, dédunokáikkal, legtöbb esetben saját otthonukban. A 25 alkotás mindegyike a generációk egymás mellett élését, a túlélést, a továbbélést szimbolizálja, a legtöbb fotón rövid ismertető is olvasható a szereplőkről. A felvételeket az EMIH megbízásából Demecs Zsolt és Vámos Róbert készítették az elmúlt másfél hónap során. A különleges, kivilágított installációkba elhelyezett képeket előre láthatóan április 16-ig lehet megtekinteni a Madách Téren minden nap, akár a késő esti órákban is.
A kiállítás megnyitóján Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija elmondta, a kiállítás emlékeztet arra, hogy a holokauszt áldozatai, túlélői ugyanolyan húsvér emberek, mint bárki más. A holokauszt nem csak a történelemkönyvekben, de emberek személyes életében is megtörtént, ám van jelenünk és jövőnk, a múlt nem győzött le minket. Utódaink jelentik a biztosítékot a hitre, a hagyományra, a szabadságra, az életre, a jövőre és a múltra. Ezért láthatók a képeken a legfiatalabb generáció tagjai is, hiszen a múlt, a jelen és a jövő így együtt jelenik meg szemünk előtt. Akinek nincs jövője annak a múltja is elvész – tette hozzá a rabbi.
Szavait két holokauszt túlélő felszólalása követte: Fónagy János parlamenti államtitkár arra emlékeztetett, hogy január 27-e azoknak a zsidóknak az emléknapja, akiket elért a pusztulás, a holokauszt. Kisgyerekként ő maga is átélte a rettegését, de most gyermekeivel és unokáival vallja, hogy hirdetni kell az életet, és a gyarapodó jövőt.
Ungvári Tamás, József Attila és Széchenyi díjas író is, a modern zsidó történelem és irodalom szakértője elmondta, „a táborokból hazaszivárgó emberek és az élet folytatása reményt adott már 70 éve is. Most, hét évtizeddel később is ez a remény jelenik meg nekünk a kiállításon”.
Sokan eljöttek az EMIH tagjai közül, és örvendetesen sokan kívülállók, akik kötődést, vagy felelősséget éreztek az eseménnyel kapcsolatosan. És természetesen ott voltak a legérintettebbek is, az fotóalkotások szereplői, akik képmásukat bekeretezve kézhez kapták emlékeztetőül múltra, jelenre és jövőre.