Csütörtökön először kerülhetne zsidó politikus a miniszterelnöki székbe Disraeli óta. A Munkáspárt vezérében, Ed Miliband-ban azonban már nem bízik a brit zsidó közösség többsége.

 

A zsidó közösség igényeivel kapcsolatos politikai „nemtörődömséggel” magyarázzák megfigyelők, miért nem népszerű Ed Miliband a félmilliós brit zsidóság köreiben. Mint arról már beszámoltunk, egy közelmúltbeli felmérés szerint a zsidó szavazók 69 százaléka inkább a konzervatívokra adná voksát, és csak 22 százalékuk szavazna a Tony Blair „New Labour”-jével leszámoló, ismét balosabb irányba forduló Munkáspártra. Nem mindegy természetesen, hogy ez miért alakult így: „A megkérdezettek 73 százalékának jelentősen befolyásolja a véleményét, hogy az adott párt hogyan viszonyul Izraelhez”- olvasható ki a felmérésből.

A BBC legutóbbi közvéleménykutatása szerint napokkal a választás előtt fej-fej mellett áll a két nagy párt: David Cameron konzervatívjai 34, a Munkáspárt pedig 33 százalékon áll (az euroszkeptikus UKIP 14, a jelenleg koalíciós Liberális Demokraták 8, míg a zöldek 5 százalékot kapnának).

A konzervatív Spectator elemzése szerint ha nem is a zsidó szavazókon múlik a választás, azért valamelyest hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ne a baloldal győzzön csütörtökön. Az új, riasztóan megnövekedett antiszemitizmustól tartó közösség  szerint ugyanis Miliband-nek „mérgezően Izrael-ellenes” a hozzáállása a zsidó államhoz, ami leginkább tavaly, a gázai konfliktus idején mutatkozott meg.

Pedig a 45 éves Miliband, holokausztot túlélt baloldali lengyel zsidók gyermeke, tavaly tavasszal „Izrael barátjaként” jött vissza első nagyobb külföldi útjáról, és határozottan közölte: kiáll Izrael biztonsága és önvédelmi joga mellett. Ez az elkötelezettség azonban nem volt hosszú életű – emlékeztet a Spectator írása. Hetekkel később, ahogy a három izraeli tinédzser meggyilkolása és a Hamász rakétatámadásai után megkezdődött a gázai hadművelet, Miliband elítélte az önvédelmi akciót, és „érthetetlennek” nevezte, miért hallgat Cameron miniszterelnök ártatlan palesztin civilek százainak megöléséről.

A brit konzervatív lap szerint még csak nem is Miliband egyoldalú állásfoglalása bőszített fel sok zsidót, hanem az árnyalatok hiánya,  a nyilatkozat hevessége, az Izrael iránti empátia teljes hiánya, és az a gyanú, hogy csupán politikai meccsre használta fel az ügyet. Még inkább megmérgezte a Labour és a zsidó közösség közti viszonyt, hogy a baloldali párt négy hónapig hallgatott, miközben – épp a gázai konfliktus ürügyén – kétszeresére nőtt Nagy-Britanniában az antiszemita támadások száma az előző évhez képest. „Csak akkor érezték úgy, hogy meg kell szólalniuk, amikor már nagyon rosszá vált a helyzet” – fogalmazott egy zsidó közösségi aktivista.

Tovább élezte a helyzetet a baloldali pártvezér, amikor tavaly októberben arra szólította fel a Labour képviselőit, hogy támogassák a palesztin állam egyoldalú elismerését – ezt ráadásul egy olyan tagtársuk kezdeményezte, aki egy hónappal korábban Izraelt az Iszlám Államhoz (IS) hasonlította. Nem csoda, hogy egy márciusi zsidó jótékonysági esten a jelenlévők többsége hangosan kifütyülte Miliband adománygyűjtő videóját. Sokan rossz néven veszik Milibandtől, hogy arra kényszeríti őket: válasszanak politikai elkötelezettségük és Izrael melletti kiállásuk között.

A The Jerusalem Post elemzése szerint egyébként a következő parlamentben várhatóan kevesebb zsidó származású, ill. identitású képviselő lesz, mint a mostaniban, ahol 24 zsidó képviselő ül: 13 konzervatív, 9 munkáspárti és 2 liberális demokrata. A lap szerint a zsidó közösség sok tagja politikai hovatartozástól függetlenül meg fogja nézni, hány zsidó képviselő jutott be (újra) a parlamentbe.

Ez persze attól is függ, hány zsidó szavazó ért majd egyet azzal, hogy az izraeli-palesztin konfliktusnak „nincs katonai megoldása”, és „csak a kétállami megoldás lehet a kiút”, mint hirdeti a Munkáspárt (valamint a LibDem), élesen elítélve telepépítést a vitatott területeken, vagy inkább úgy látják, a konzervatívok határozottabban Izrael-barát kiállását támogatják. (A többiek nem nagyon jönnek szóba: az UKIP közönnyel, a zöldek és a Skót Nemzeti Párt szinte gyűlölettel fordulnak el a zsidó államtól).

zsido.com

Kép: MTI/EPA

Megszakítás