A zsidó konyha rejtelmeinek nyomában: egység a sokféleségben

A zsidó nép évezredek óta szétszóratásban él, ez idő alatt sokféle étkezési szokást alakított ki. Így a „zsidó étel” kifejezés sokféle és széles jelentéstartalommal bír.

Az évezredek folyamán a zsidók mindenfelé magukkal vitték saját kulturális örökségüket és hagyományaikat, akárhova sodorta is őket a történelem. Amikor egy-egy új területen letelepedtek, óhatatlanul is hatással volt rájuk a körülvevő kultúra és szokásrendszer. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jelét a különféle étkezési hagyományok jelentik (a tórai szabályok adta keretek között, természetesen), melyek a különböző csoportok körében kialakultak. A zsidó konyhaművészet geográfiailag olyan széles határok között mozog, amilyen messzire csak a zsidók elértek önkéntes, vagy kényszerű vándorlásaik során.

A különféle zsidó közösségek gasztronómiai kultúrája gyakran tükrözi azt, hogy az adott korban és helyen milyen volt a zsidók társadalmi és gazdasági státusza. A klasszikus zsidó ételek közül sokan erősen magukon viselik a kásrut, vagyis a kóserság jegyét legyen szó akár az elkészítés módjáról, akár a felhasznált hozzávalókról. A zsidó étel tehát nem lehet definiálni, inkább azt mondhatjuk, hogy sokféle befolyás érte az eredeti zsidó konyhát, és változtatta olyanná, amilyennek ma ismerjük.

Akár lengyelországi stetlből, vagy kis magyar faluból, akár Egyiptom, vagy Marokkó folyton nyüzsgő városaiból származik valaki, számára a klasszikus zsidó ételek, melyek az otthon illatát és ízvilágát hordozzák, ellenállhatatlanok. Ezek az ételek különbözőségükben is egyformák, hiszen mindig a zsidó hagyományt a legmesszebb menőkig figyelembe véve készítik el őket.

Érdekesség azonban, hogy míg a jemeni és a mizráchi, vagyis keleti zsidók ételei rendkívül népszerűek a mai Izraelben (és szerte a világon), addig írásban csak nagyon ritkán rögzítették a közel-keleti és keleti zsidók receptjeit egészen a legújabb időkig. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár tulajdonában van viszont egy kis, lengyelországi eredetű szakácskönyv, mely a közel-keleti konyhaművészet finomságait tartalmazza – jiddis nyelven. Címe: Di jidise kuch, vagyis A zsidó konyha. A kicsi, szerény megjelenésű könyvet B. Sáfrán írta. Létezése érdekes példája annak a jelenségnek, hogy a zsidó konyha különféle ágazatai hogyan járták be a világot. A könyvecskét 1930-ban nyomták, Varsóban, de a lengyelországi zsidók ételei mellett orosz- és németországi, romániai, elzászi, marokkói, tunéziai, sőt, amerikai zsidó recepteket is bemutat. A kelet-európai zsidók jellegzetes receptjei (pl. gefilte fis és kugli) mellett jól megférnek például az olyan észak-afrikai ételek, mint a kuszkusz, vagy a magyar lecsóhoz hasonló saksuka.

Egy lap a könyvből, középen a cikkben idézett recept

Ez a szakácskönyv betekintést nyújt a zsidó világ különböző szegmensei közötti, mély kapcsolatrendszerbe, melyet a gasztronómia nyelve tett lehetővé. Egy kis lengyel faluban élő zsidó számára is lehetőség nyílt arra, hogy a keleti zsidók konyhájának ízvilágát idézze meg a saját konyhájában, ráadásul saját anyanyelvén, jiddisül olvashatta ehhez a recepteket. Az ételek univerzális nyelve mindenkihez szólt, és gyorsan terjedt el határokon és óceánokon keresztül, lehetővé téve azt a tökéletes ízharmóniát, mely a világ minden tájáról merítő és azt egységbe olvasztó zsidó konyha sajátja. Bár való igaz, hogy magát a zsidó konyhát nehéz definiálni, megvan a maga bája ennek az ezerféle és mégis egyazon gyökérből táplálkozó egyvelegnek is. Tükröződik benne a történelem és a zsidók gyötrelmei. Állandó, mai napig tartó változása teszi izgalmassá a zsidó konyhát még napjainkban is.

Di jidise Kuch

Álljon most itt a fentebb említett saksuka receptje a Di jidise kuch című könyvből:

 

Saksuka

párve

Egy kis olajban megpárolunk egy gerezd fokhagymát. Hozzáadunk fél font (negyed kiló), kis darabokra vágott paradicsomot. Negyed órán át főzzük. Feltörünk négy tojást, és addig kevergetjük a paradicsommal, amíg készre nem fő.

 

zsido.com

 

Forrás: NLI

 

  • Küldés emailben