Miért éppen svát hónapban van a fák újéve?

Rási, a középkori Franciaországban élt híres tóramagyarázó azt mondja, hogy azért, mert „azok a szelek, melyek az esős napokon, vagyis a termékenység időszakában fújnak, elmúltak, a nedvek megemelkednek a fákban, és ettől fogva kezdenek érni a gyümölcsök”. Más szavakkal: a tu bisvát után termett gyümölcsök bizonyosan az új év által nyújtott természeti forrásokból nőttek, vagyis bizonyosan az új év terméseinek számítanak. Ennek a háláchában több szempontból is jelentősége van: az orlá (a három évnél fiatalabb fa termése), a bikurim (az első termésből hozott áldozat), a máászer rison, máászer séni és másszer áni (különféle tizedek), valamint a smitá (hetedik év) számításának meghatározása tekintetében is.

A szétszórattatás évszázadaiban gyakorlatilag nem volt semmi jelentősége tu bisvátnak, mivel e parancsolatok kizárólag Izrael Földjén érvényesek, a Szentföld viszont elhagyatott volt, és szinte nem termett gyümölcsöket, melyekkel teljesíteni lehetett volna az országhoz kapcsolódó tórai parancsolatokat. Mindemellett szokás volt törekedni arra, hogy egy-egy szem izraeli terméshez jussanak, a cfáti kabalisták pedig megalkották a tu bisváti széder szokását a XVII. században. A széder során tóramagyarázatokat tartottak, és dicsérték Izrael földjét és annak termését. A tu bisváti széder eredeti célja az volt, hogy elterjesszék Izrael Földjének szeretetét, és ezzel is siettessék a végső megváltást. Így tu bisvát ünnepe egy további jelentéssel bővült: mezőgazdasági jelentősége mellett kifejezi az Erec Jiszráelbe való visszatérés utáni vágyakozást. Amikor a cionista mozgalomnak köszönhetően egyre nagyobb tömegek költöztek az országba, tu bisvát ünnepe a faültetés napjává vált, és célja az volt, hogy Izrael elhagyatott és terméketlen földjét termővé, zöldellővé, virágzóvá tegyék, és felkeltsék a zsidók vágyát az ország benépesítésére. Az ország virágzóvá tétele megfelel a prófétai mondatoknak:

Örvendenek majd puszta és sivatag, és ujjong a vadon és virul mint a nárcisz. Virulva virul és ujjong, bizony ujjongva és vigadva: a Libanon dicsősége adatott neki, a Kármel és Sáron dísze; ők látni fogják az Örökkévaló dicsőségét, Istenünk díszét. (Jesája 35:1-2)

Ti pedig, Izrael hegyei, lombotokat fogjátok adni és gyümölcsötöket fogjátok hordani Izrael népem számára, mert közel vannak, hogy eljöjjenek. Mert íme, én hozzátok térek, hozzátok fordulok, hogy megműveltessetek és bevettessetek. (Jechezkel 36:8-9)

És lészen ama napon: musttól csepegnek a hegyek, és a halmok tejtől folynak és mind Jehudának medrei vízzel folynak; s egy forrás jön ki az Örökkévaló házából és megáztatja a Sitim völgyét. (Joel 4:18)

És visszahozom népem Izrael foglyait, s felépítenek elpusztult városokat, hogy lakják, és ültetnek szőlőket, hogy borukat igyák, kerteket csinálnak, hogy egyék gyümölcseiket. És elültetem őket földjükön és nem szakíttatnak többé el földjükről, melyet adtam nekik, mondja az Örökkévaló, a te Istened! (Ámosz 9:14-15)

A Föld virágzása és zöldellése a megváltás, héberül geulá folyamatát szimbolizálja, mely éppen a mi szemünk előtt bontakozik ki. Erec Jiszráel évezredeken át elhagyatott és terméketlen volt, most pedig, hogy a zsidó nép visszatért ősei földjére, az ország virágzik, beteljesítve több ezer évvel korábban élt próféták jövendöléseit. Az államalapítók megértették e próféciákat, és puszta kézzel munkálták meg a földet, amíg virágba borult és termést adott. Fontos megjegyezni, hogy nem csupán technikai kérdésről van szó. Az Ígéret Földjének virágzása, zöldellése és termése a megváltás folyamatának szerves részét jelenti. Az Örökkévaló e folyamat során különleges áldással árasztja el választott népe országát, mely lehetővé teszi ezt a virágba borulást.

Izrael Földjének virágzása a nép és a föld szoros, példa nélkül álló kapcsolatát hangsúlyozza. Mindaddig, amíg a zsidó nép száműzetésben volt, a föld is terméketlen maradt. Ahogy a zsidó nép elkezdett visszatérni a saját földjére, az is virágba borult. Vagyis a geulá során tapasztalt virágzás két irányból indult ki: részben emberi, részben pedig isteni eredetű, az isteni gondviselés ajándéka. Isten megnyitotta a kapukat, és lehetőséget teremtett népe számára, hogy termővé varázsolja a földet, virágzóvá a sivatagot. Ugyanakkor a zsidó népnek is meg kell tennie a saját erőfeszítéseit, meg kell hallania a hívó szót, és vissza kell térnie a saját földjére, hogy megművelhesse azt és teljesíthesse az isteni parancsolatokat, melyek csakis itt, Izrael Földjén érvényesek.

Tu bisvát ma már nemcsak az Izrael Földjére való emlékezés, az oda való vágyakozás napja, hanem   újra háláchikus ünnepnappá vált, mivel ma is, amikor még nem áll a Szentély, vannak olyan micvák, melyeket teljesíthetünk az ország határain belül. A tu bisvátkor virágzó föld jelzi a számunkra, hogy a végső és örökké tartó megváltás folyamata éppen most zajlik itt, a szemünk előtt.

 

zsido.com

 

Forrás: Hamizrachi, rabanit Sharon Rimon: A Sign of a Blossoming Land and the Time of Redemption

Megszakítás