“A szülőket is nevelnünk kell” – a cánzi rebbe tanácsai pedagógusoknak

Az izraeli vallásos iskolák konferenciáján a neves Cánz-Klojzenburg haszid udvar rebbéje, Cvi Elimelech Halberstam rabbi válaszolt a pedagógusok kérdéseire. A tanácskozáson, melyet a Chofec Chájim kibucban tartottak, több száz iskolaigazgató, rabbi és tanár vett részt.

A köztiszeletnek örvendő vallási vezető édesapja Kolozsvár (jiddisül Klojzenburg) rabbija volt a háború előtt. A holokauszt során elvesztette feleségét és 11 gyermekét, illetve haszidjainak túlnyomó többségét is. Közvetlenül a felszabadulás után jesivát és lányiskolát szervezett a  túlélő gyermekek számára. 1957-ben alapította meg a tengerparti Netánjában a Kiriját Cánz nevű városnegyedet, ahol a számos oktatási intézmény mellett felépítette a Laniado Kórházat is. A jelenlegi rebbe 1994-ben vette át a közösség irányítását, és a hagyományos zsidó okatatás egyik fő szószólójának számít Izraelben.

yvtodxbi__w470h313q95

Az első kérdező tapasztalata szerint a mai diákokból kezd kiveszni a tisztelet, és gyakran tartják okosabbnak magukat tanáraiknál. Azt tudakolta a rebbétől, hogy miként érdemes kezelni ezt a helyzetet.

Halberstam rabbi válaszában a Misnát (Szota 49b) idézte: “A Messiás eljövetele előtti időben megszaporodik a szemtelenség” – azaz megszűnik a tekintélytisztelet. Azonban ha egy gyerek érzi, hogy a rabbija és az édesapja szívvel-lélekkel szereti őt, akkor hajlandó lesz elfogadni az irányításukat. A gyerek megérzi, hogy szülei csupán egy jól teljesítő, sikeres tanulóval akarnak dicsekedni, vagy valóban az ő érdekeit tartják szem előtt.”

A következő tanár aziránt érdeklődött, hogy ha egy diákot viselkedési problémái miatt el kell távolítani az osztályközösségből, akkor hasznos-e beavatni a többi tanulót az ügy részleteibe, vagy jobb kerülni a témát.

A rebbe idézett a reszponzum irodalomból egy olyan véleményt, mely szerint ha egy bűnt titokban követtek el, akkor jobb azt a nyilvánosság kizárásával kezelni, hogy ne vezessen a dolog további blaszfémiához. Hozzátette azonban, hogy a Tórában (5Mózes 31:12) az áll:  “Gyűjtsd egybe a népet: a férfiakat, a nőket, a gyermekeket és idegenedet, aki kapuidban van, hogy hallják és hogy megtanulják, és féljék az Örökkévalót, a ti Isteneteket, és őrizzék meg, hogy megtegyék a tannak minden szavát.” Tehát a tan minden aspektusának nyilvánosnak kell lennie mindenki számára. Így tehát nincs általános szabály, minden esetben bölcsen és elővigyázatosan kell eljárni.

lhdutayh__w470h313q95

Egy pedagógus a következő problémával állt a rebbe elé: Amikor tanítványai szüleinek beszámol gyermekük iskolai teljesítményéről, azok gyakran kifogásolható stílusban reagálnak. Ha azonban nem tájékoztatja őket kellő gyakorisággal, akkor azt nehezményezik. Mit tegyen?

A rebbe így válaszolt:  “A tanári munka része a szülők nevelése is… Előfordulhat olyan eset is, amikor elég csak a diákkal megbeszélni a problémát. Ha ígéretet tesz, hogy megváltozik, cserébe mi megígérhetjük neki, hogy a dolog közöttünk marad.”

Valaki aziránt érdeklődött, hogy mi a helyes reakció, amikor egy tanuló sértegeti tanárát, vagy másokat lázít ellene.

A rebbe szerint ez egy jó alkalom arra, hogy az ember – legyen akár tanár, szülő vagy bármely más zsidó – önuralmat gyakoroljon. Hozzátette továbbá, hogy nem hiszi, hogy egy igazi pedagógus képes megsértődni egy diákjára. “Aki személyes sértésként éli meg diákja viselkedését, az valójában nem is igazi pedagógus” – mondta.

Végül azt kérdezték Halberstam rabbitól, hogy mi a teendő, ha egy tanulónak magántanárra van szüksége egy tantárgyból, de szülei nem tudják vállalni az ezzel járó anyagi terhet. Köteles-e az iskola magára vállalni a kiadásokat?

A cánzi rebbe véleménye szerint az intézménynek keresnie kell egy külső forrást, hogy biztosítsák a szükséges összeget. A közösségnek pedig kötelessége adományozni, mert az nagy micva.

forrás

  • Küldés emailben