A Transznacionális Együttműködések program kapcsán a szociális szférában tevékenykedő állami, civil és egyházi szereplők helyzetét, problémáit és jó gyakorlatait igyekszünk megismerni határainkon innen és azokon túl egyaránt. A következőkben a szlovákiai civil szektor sajátosságait fogjuk közelebbről is megvizsgálni.
A rendszerváltás és az 1993-ban bekövetkezett államváltás idején már számos civil szervezet tevékenykedett Szlovákiában, elsősorban humanitárius és karitatív jelleggel, illetve az ifjúságra, művelődésre, tudományra és kutatásokra, a környezetvédelemre, az emberi és polgári jogokra, a nemzeti és egyéb kisebbségekre összpontosítva. A civil szervezetek száma a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan növekszik, a 2015-os adatok szerint közel 50 000 volt bejegyezve. Ezek egy része ugyanakkor inaktív, alvó vagy egyszerűen „láthatatlan.”[1]
1993-1998 között, a diktatúra eszközeivel működő mečiari korszakban a civil szektor volt az egyetlen, ahol a demokratikus értékrend érvényesíthető maradt, így a non-profit szervezetek szerepe is felértékelődött. Elkezdődött az országos szintű civil hálózat megszervezése, az ehhez kapcsolódó infrastruktúra kiépítése. Ebben a helyzetben kulcsfontosságú volt az ilyen intézmények működése, amiben komoly anyagi segítséget jelentett a külföldi magánalapítványok támogatása. A területen jól képzett, elhivatott szakemberek dolgoztak és számos országos kampányt szerveztek, ezek közül a legnagyobb belföldi és nemzetközi visszhangot a Polgári Kampány 98 váltotta ki. Ennek célja a fiatalok és bizonytalan szavazók mozgósítása volt: vegyenek részt a parlamenti választásokban.[2]
1998 után a civil szektort az új kormányzat partnernek tekintette és bevonta a ténylegesen bevonta a döntéshozásba is. Anyagilag azonban komoly nehézséget jelentett a korábban jelentős magánalapítványi adományok elapadása (hiszen Szlovákia immár valóban demokratikus ország lett). A pozsonyi és más, nagyobb városokban működő központokkal szemben ekkoriban erősödött meg a vidék, amit a szektor főbb tevékenységi köreinek átalakulása követett. A regionális és vidékfejlesztés, a roma felzárkóztatási programok, a határon átnyúló kapcsolatok kaptak kiemelt szerepet. A demokratikus politikai viszonyok között a civil szektor és a hatalom viszonya is átalakult. A korábbi szembenállás helyett az együttműködés bonyolult formáit kellett kialakítani, ám az ezzel kapcsolatos állami érdektelenség miatt ez nem igazán tudott megvalósulni és a civil szektor befolyása folyamatosan csökkent.
A civil szektor és az állam közötti viszony, előbbi szerepe a mindenkori társadalmi problémák megoldásában, az ehhez szükséges financiális és infrastrukturális háttér kérdései a mai napig kidolgozásra várnak. Ehhez kíván segítséget nyújtani egy 2016-ban megjelent tanulmánykötet, amiben szlovák kutatók különböző esettanulmányokon keresztül vizsgálták a non-profit szektor aktuális helyzetét.[3]
Megvizsgálva Szlovákia és a szlovák civil társadalom szerepét az elmúlt 30 évben sok hasonlóságot fedezhetünk fel a magyarországi viszonyokkal. Az ország történelme azonban egyedi megoldásokat, sajátos fejlődési ívet követelt meg, aminek megismerése sok tanulsággal szolgálhat számunkra is – ahogy arra a Transznacionális Együttműködések programban is törekszünk.
Leichter Lilla
[1] Strecansky, Boris: Civil Society in Slovakia. In: Schreier, Christian (szerk.): 25 Years After. Mapping Civil Society in the Visegrád Countries. Stuttgart, 2015. 59-108.
[2] Tóth Károly: A civil szektor Szlovákiában. https://www.civilek.hu/tudastar/a-civil-szektor-szlovakiaban/
[3] Stav, trendy, potreby a možnosti rozvoja občianskej spoločnosti na Slovensku (analytická štúdia). 2016 November. http://www.ivo.sk/buxus/docs//publikacie/subory/Stav_trendy_potreby_moznosti_rozvoja_OS_na_Slovensku_2016.pdf
