A sáskák jelenthetik a megoldást az emberiség élelmezésére?

Egy izraeli cég szerint a fehérjedús kártevőknek az asztalon a helyük. A kóserság tekintetében azonban több kérdés merül fel.

A Golán-fennsíkon működő Hargol Foodtech nevű cég már el is kezdte a sáskák ipari méretű tenyésztését egy átalakított csirkefarmon, ahol a rovarok klimatizált ketrecekben nevelkednek. Búzafűvel etetik őket három hónapon keresztül, majd megkezdődik a kifejlett állatok feldolgozása.

Az ötlet a Hargol vezérigazgatójának a fejéből pattant ki. Dror Támir elmondta, hogy kibucban töltött gyermekkora során számtalan történetet hallott a termést elpusztító sáskajárásokról az ötvenes években, ahogy arról is, hogy a környéken élő jemeni zsidók összegyűjtötték és megették a kártevőket.

Később, már élelmiszeripari vállalkozóként Támir egyre inkább átlátta, hogy a világ mind jobban növekvő népessége számára csak jelentős környezetrombolás árán lehet a megfelelő mennyiségű fehérjemennyiséget előállítani. Rájött arra is, hogy a sáskák megoldást kínálhatnak erre a problémára, s ezért alapította meg cégét hat és fél évvel ezelőtt.

“Az első vállalat akarunk lenni a világon, mely kereskedelmi mennyiségben tenyészt sáskát, s ezzel egészséges és fenntartható fehérjeforrást biztosít a világ számára” – mondta Támir.

A vállalkozó elméletével egyetért Rám Reifen, a jeruzsálemi Héber Egyetem emberi táplálkozás tanszékének professzora is. A világ népessége 2050-re elérheti a tízmilliárd főt. Az emberek táplálásáért tenyésztett háziállatok tartása egyre inkább fenntarthatatlanná válik a mind nagyobb méretű termőföld- és vízfelhasználás miatt. “Attól tartunk, hogy fehérjehiány alakulhat ki” – mondta Reifen.

A sáskák azonban 70%-ban fehérjét tartalmaznak, továbbá fontos aminosavakat és egyéb tápanyagokat is. “Nincs viszont bennük sem telített zsír, sem pedig koleszterin, csak hasznos anyagok. Semmilyen káros összetevőt nem tartalmaznak” – mondta Támir, és hozzátette, hogy jelenleg is legalább 2.5 milliárd ember fogyaszt rendszeresen rovarokat, elsősorban a fejlődő országokban.

“A legtöbbet fogyasztott rovar a sáska a világon, ezzel együtt, amikor az észak-amerikai és európai piacra próbálunk betörni, még mindig le kell gyűrni az emberek undorkodását” – panaszolta Támir, aki a nyugati piacra más élelmiszerekkel összekeverhető por formájában szeretné bevezetni a sáskát. A cég életét az európai piacon bevezetett címkézés is nehezíti, hiszen a Golán-fennsíkot – bár Izrael évtizedekkel ezelőtt annektálta, és ezt tavaly az Egyesült Államok is elismerte -, az Európai Unió “megszállt szíriai területnek” tartja. Ezt azzal próbálják kivédeni, hogy a sáskákból készült port máshol állítják elő.

További kérdés, elsősorban a belföldi piac igényei miatt, a sáskák kósersága, mely igen bonyolult téma. A Tórában ezt olvashatjuk: De azt ehetitek minden szárnyas csúszó-mászó közül, mely négy lábon jár, amelynek szárai vannak a lábai fölött, hogy szökdécseljen velük a földön…(3Mózes 11:21). A Tórát magyarázó Misna (Chulin 3:7) is felsorolja a kóser sáskák jellegzetességeit: négy láb, négy szárny, ugrólábak és a test nagyobb részét eltakaró szárnyak. Rabbi Josze még azt is hozzátette, hogy nem elegendőek a jelek, de még chágávnak, sáskának is kell hívni az állatot, vagyis kell, hogy legyen olyan szóbeli hagyomány, mely szerint kóser sáskával van dolgunk. A Talmud szerint 800 szöcske- és sáskafaj létezik és ezek közül mindössze nyolc kóser. Mivel napjainkban már nem lehetünk biztosak abban, hogy melyek ezek, a legtöbb közösségben inkább tartózkodunk a sáskaevéstől.

Mindazonáltal vannak olyan zsidó közösségek, ahol a mai napig nem szűnt meg a sáskaevés hagyománya. Bizonyos marokkói és jemeni zsidó közösségek tagjai között ugyanis napjainkig élő tradíció a kóser sáskák felismerésének tudománya. A sivatagi sáskát (Schistocerca gregaria) a legtöbben kósernak fogadják el. E faj egyedei a legveszélyesebbek egyébként a termésre nézve, mivel ezek a leghajlamosabbak a tömeges rajzásra.

Napjainkban az a szokás, hogy ha az ember olyan családból származik, ahol folyamatosan létező a hagyomány, akkor ő eheti a sáskát, mások számára viszont szigorúan tilos.

Támir azt szeretné elérni, hogy termékére az izraeli főrabbinátus adjon kósersági igazolást. Eliezer Szimcha Weisz, a főrabbinátus egyik tagja ígéretet tett rá, hogy alaposan tanulmányozni fogják a kérdést, de hozzátette azt is, hogy a főrabbinátus igazolásától függetlenül egy helyi rabbi vállalhatja a termékek kósersági vizsgálatát és engedélyezését.

Az askenázi világ rabbijai már sok évszázaddal ezelőtt is a sáskaevés ellen foglaltak állást, mert kiveszett a kóser sáskák felismerésének hagyománya. Ez az oka annak, hogy feltehetően nem lesz általánosan, minden közösség számára elfogadott a sáskaevés, függetlenül a termékekre adott kósersági pecsét meglététől.

“Nagyszerű lenne, ha a sáska visszatérne a fogyasztható ételek közé. Azt gondolom, hogy maga az a tény, hogy a Tóra nevezi ehetőnek a sáskát, utalhat arra, hogy ez a jövő egyik élelmiszere. Ki gondolta volna?” – elmélkedett Weisz rabbi.

Támir optimistán várja a főrabbinátus ítéletét és örömmel nyugtázza, hogy egyre több rabbi áll az ügy mellé. Emellett együttműködést tervez Izrael legnagyobb élelmiszeripari vállalatával, a Tnuvával, mely sportolók számára gyártana fehérjeport sáskából.

Amíg az izraeli terjesztés várat magára, a cég a külföldi piacokat célozza meg, ahová sáskaporral dúsított energiaszeletekkel és izraeli mézzel ízesített, pirított sáskával próbálnak betörni.

zsido.com

Forrás: Arutz7

  • Küldés emailben