A Rebbe magányos szédere

Miben különbözik az idei szédereste a többitől? A válasz egyértelmű: a járványveszély miatt a nagycsaládok nélkülözni kénytelenek egymás társaságát, mindenki a saját otthonában emlékezik meg a zsidók csodás egyiptomi kivonulásáról, issza meg a négy pohár bort és fogyasztja el a szimbolikus fogásokat. Az alábbi történetből kiderül, hogy a zsidó nép egyik legnagyobb hatású vezetője, a Lubavicsi Rebbe is magányosan töltött el egy széderestét.

Bár a Rebbe emberek tömegeivel állt folyamatos kapcsolatban, akik mind a tanítására és útmutatására vártak, ő maga kifejezetten szerény és egyszerű életet élt, nyoma sem volt nála az egyes hászid udvarokra jellemző pompának és fényűzésnek. Kevesen tudják, de hatvanéves házasságuk alatt a Rebbe és felesége mindig magukban ültek a szombati vagy ünnepi asztalhoz, kiszolgáló személyzet, vagy rajongók hada nélkül.

1988-ban azonban elhunyt a rebecen és – mivel sajnos gyermekük nem született -, a Rebbe egyedül maradt. Mindez két hónappal peszách előtt történt, s így sok hászidban felmerült a kérdés: „Kivel tölti majd a széderestét a Rebbe?”.

Yosef Yitzchak Jacobson rabbi abban az időben a Crown Heightsban, Brooklyn lubavicsi hászidok által lakott negyedében, a Chábád központja közelében élt és a helyi jesivában tanult. Abban az évben őt is ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint a közösség többi tagját: „Mi lesz a Rebbével szédereste?” Jacobson rabbi így emlékezett vissza a történtekre:

„Peszách beköszöntekor, az esti ima után egy fiatal jesivabócher, Ari Halberstam –  aki két évvel később a Brooklyn-hídon elkövetett antiszemita terrortámadás áldozta lett 15 évesen – , a Rebbéhez lépett és édesanyja nevében meginvitálta magukhoz a széderre. A Rebbe Arira mosolygott, majd megrázta a fejét. Őszinte köszönetet mondott, de visszautasította a meghívást, és elmondta a fiúnak, hogy az irodájában, a Chábád főhadiszállásán tölti az estét, egyedül. Ezt követően a Rebbe titkára, Leibel Groner rabbi felajánlotta, hogy a Rebbével marad a széderre, de a Rebbe hazaküldte őt, hogy a családjával ünnepeljen. Így hát a Lubavicsi Rebbe, aki zsidók tízezreinek széderestéjéről gondoskodott világszerte, magányosan ülte meg az év egyik legfontosabb és széles családi körben ünnepelt szertartását, az őrködés éjszakáját.

A Talmudban felmerül a kérdés: mit tegyen, aki egyedül ül a széderasztalnál? Kinek tegye fel a „Má nistánát?”, a négy kérdést, és ki válaszolja meg azokat? Bölcseink véleménye az, hogy ilyen esetben az ember önmagát kérdezze, és önmaga adja meg a feleleteket.

Bár a Rebbe egyedül töltötte az estét, néhány jesivabócher nem ment haza az esti ima után és az utcán várakozott, a Rebbe irodájával szemben. Néhány óra elmúltával a Rebbe kinyitotta az ajtót, üdvözölte Élijáhu prófétát és elmondta ez ekkor szokásos ’Sfoch hámátchá’ kezdetű szakaszt a Hágádából. Amikor kilépett, az egyik kezében egy gyertyát, a másikban egy Hágádát tartott. Amint észrevette a fiúkat, intett nekik, majd visszatért az irodájába, hogy befejezze a szédert.

A Rebbe megülhette volna a szédert száz, ezer, vagy akár tízezer ember társaságában is. Személyesen gondoskodott arról, hogy az izraeli hadsereg bázisaitól kezdve Katmandun át Alaszkáig, San Franciscótól Új-Zélandig minden zsidó átélhesse az egyiptomi kivonulás csodáját, és betarthassa a peszáchi előírásokat, ő azonban egyedül ült asztalhoz. Nem volt szüksége senkire ahhoz, hogy érezze az Örökkévaló közelségét. Nem igényelt rajongást, elismerést. Egyszerűen leült és végigélte megszabadulásunkat az egyiptomi rabszolgaságból.

Mindössze 15 éves voltam akkor, de nagyon elszomorított, hogy a Rebbe egyedül maradt a széderre. Vajon miért nem hívott meg magához valakit? Mára talán megtaláltam a feleletet erre a kérdésre. Valódi zsidó vezetőként a Rebbe azokat az embereket akarta erővel felruházni, akik valamilyen okból egyedül voltak kénytelenek tölteni a széderüket. Azt akarta, hogy tudják: a magányosan töltött szédereste is érvényes, az is lehet jelentőségteljes és különleges. Az isteni jelenlét és a zsidó történelem szelleme az ő asztaluknál is megjelenik, ugyanúgy, mint azokban az otthonokban, ahol sokan ülik körül az asztalt.”

Ebben az évben sokan töltik majd egyedül a szédert világszerte. Ők bizonyosan vigasztalást és inspirációt nyerhetnek a fenti történetből és erőt meríthetnek a Lubavicsi Rebbe magányos széderestéjéből.

zsido.com

Forrás: rabbidunner.com

 

  • Küldés emailben