A rabbi, aki szerint a zsidó hagyomány és a nyugati világ vívmányai összeegyeztethetők

Tévét hó 27-én (ebben az évben január 11.) emlékezünk meg az egyik legnagyobb újkori zsidó gondolkodó, talmudtudós és jeles művek szerzője, Samson Raphael Hirsch rabbi haláláról. Frankfurt am Main rabbijaként, 80 évesen, 1888-ban hunyt el, tanulásban és tanításban gazdag élet után, melynek során ezreket vezetett vissza a Tóra útjaihoz a „zsidó felvilágosodás” (hászkálá) korában, egy olyan időszakban, amikor az asszimiláció nagyobb mértékű volt, mint bármikor azelőtt.

Hirsch rabbi életműve jelenti a modern kori ortodox zsidóság egyik filozófiai alapját. Ennek központjában a Torá im derech erec gondolata áll, melynek lényege, hogy a Tórához való hűségét az ember a modern világban is képes megőrizni, és egyiket sem kell feladni a másik megélése érdekében.

Hirsch rabbi családjában tudós rabbik és a Tóra iránt elkötelezett, világi foglalkozású zsidók is voltak. Ő maga is jó nevű rabbik irányítása alatt tanult, és 1830-ban, mindössze 22 évesen rabbidiplomát (szmichá) szerzett. Több németországi városban szolgált rabbiként, számos könyvet írt és újságokban publikált, hirdetve azt, hogy Isten parancsolatait az új világban, a nagyobb szabadság és kitárulkozó lehetőségek közepette is követnünk kell. Híres művei között szerepel a 19 levél a zsidóságról, a Horev, egy fiataloknak írt könyv a hagyományos zsidóságról, és részletes kommentárt írt a Tórához, a Zsoltárok könyvéhez és a szidurhoz (imakönyv) is. Mózes öt könyvének fordítása és magyarázata magyar nyelven is elérhető. Az 1840-es években alapította meg gimnáziumát, melyben elsőként valósították meg a Torá im derech erec filozófiáját, magas szinten oktatva a zsidó és a szekuláris tárgyakat is. Célja az volt, hogy demonstrálja: a zsidó hagyomány és a nyugati világ vívmányai összeegyeztethetők mind az oktatásban, mind pedig a mindennapi életben.

Hirsch rabbi szerette Izrael Földjét, ám nem támogatta a korai cionista mozgalmat. Emellett nyíltan – szóban, írásban és tettekben egyaránt – kiállt a reform zsidóság ideológiái ellen, ugyanis hitt abban az alapvető zsidó eszmében, hogy a Tóra és annak parancsolatai teljes egészében isteni eredetűek, és mint ilyenek, megváltoztathatatlanok. A reform mozgalom hívei azonban úgy vélték (és vélik a mai napig), hogy a Tóra törvényei függnek a történelem alakulásától, és ezért a korszellem függvényében megváltoztathatók. Ám nemcsak az asszimiláció, illetve a vallási reformok felé törekvők támadták, hanem a mélyen vallásos zsidók is, akik szerint hiba belevonni a világi tudományokat az oktatásba. Hirsch rabbi ráadásul jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a Talmud mellett a Tánách (zsidó Biblia) mélyebb tanulmányozására, mint ahogyan azt az ortodox jesivákban általában tették. Utóbbi intézményekben a Tánáchnak csak bizonyos részeit tanulták, és a fő hangsúly a Talmud tanulmányozására esett.

Így jött létre Samson Raphael Hirsch rabbi gondolkozásában a felvilágosult vallásos zsidó, aki egyaránt jártas volt a világi és a vallási tudományokban, aki külsőségekben részben hasonulhatott a külvilághoz, belül azonban a lehető legszigorúbban hű maradt a zsidó hagyományokhoz, parancsolatokhoz, gondolatokhoz és elvekhez. Jól ismeri a Tórát és mindennapjaiban is gyakorolja annak törvényeit, de nem zárkózik el a világ haladásától, fejlődésétől. Így valósította meg azt a misnai mondatot (Ávot 2:2): „Rábán Gámliél, Jehuda, a fejedelem fia mondotta: »Jó, ha a tóratanulás valami gyakorlati munkával párosul«”.

 

Emléke legyen áldott!

 

zsido.com

  • Küldés emailben