A rabbi, aki 45 évet áldozott arra, hogy lefordítsa a Talmud teljes szövegét

Az előző héten rövid cikkben számoltunk be korunk egyik legnagyobb talmudtudósa, Ádin Even-Jiszráel Steinsalz rabbi haláláról. Most részletesebben beszámolunk életéről és az általa hátrahagyott életműről.

A rabbi, aki a Chábád hászidizmus és a Rebbe elkötelezett híve volt, egyszerre volt világhírű talmudtudós, kabalista, oktató és előadó, közösségi rabbi, filozófus és számos mű szerzője. Lengyelországból bevándorolt szülők gyermekeként látta meg a napvilágot az államalapítás előtti Jeruzsálemben, 1937-ben. Ugyan szülei – apja, Ávráhám Mose és anyja, Lea Steinsalz – nem voltak vallásosak, fontosnak tartották, hogy fiuk a kommunista, illetve szocialista gondolkodók művei mellett saját zsidó gyökereit is megismerje. A fiatal Ádin – neve gyengédet, finomat jelent, mintegy előrevetítve törékeny megjelenését, lágy hangját és finom stílusát – hamarosan beleszeretett a zsidó hagyományokba, és beiratkozott a Lodban működő Chábád jesivába, hogy ott mélyíthesse el a tudását. Itt találkozott a nem sokkal korábban a mozgalom vezetését magára vállaló Rebbe tanításaival. Vallási tanulmányai mellett megismerkedett világi tudományokkal is: a jeruzsálemi Héber Egyetemen kémiát és fizikát tanult. Több iskolát alapított (Izraelben és Moszkvában is), és híres arról, hogy 24 éves korában ő lett a valaha volt legfiatalabb izraeli iskolaigazgató. 1965-ben vette feleségül Chájá Szárá Ázimovot, egy régi Chábád hászid család lányát. Három gyermekük született; egyik fia, Meni Even-Jiszráel vezeti immár hosszú évek óta a Talmud kiadásával és oktatással is foglalkozó Steinsalz-központot.

1970-ben találkozott először az áldott emlékű lubavicsi Rebbével, Menachem mendel Schneersohn rabbival. 33 éves volt ekkor, és a chábád hászid családból származó Zálmán Sázár, Izrael Állam harmadik elnökének üdvözletét adta át. Steinsalz rabbi így írt erről a találkozásról később, a Rebbéről szóló, 2014-ben kiadott életrajzában, mely Az én Rebbém címet viseli: „Amikor először találkoztam a Rebbével, azonnal éreztem intenzív személyiségét, szinte tökéletes más-ságát”. A Rebbe volt az, aki 1989-ben azt tanácsolta a Steinsalz családnak, hogy a kősót jelentő családnév helyett vegyenek fel valami hasonló, de keserűséget nélkülöző családnevet. Ekkor választották az Even-Jiszráel (Izrael köve) nevet, ám a rabbi a korábbi családnévről sem mondott le.

Nem sokkal ezután Steinsalz rabbi fiánál leukémiát állapítottak meg. A Rebbe megáldotta a fiút, és azt mondta, hogy ne vágjanak bele a csontvelő átültetésbe. A rabbi így írt erről fent említett könyvében: „Az orvosok rettenetesen dühösek voltak, hogy inkább a Rebbe útmutatását követtük, nem az övékét. A jóslataik ellenére fiunk meggyógyult, megházasodott és gyermekei vannak… Az orvosok évekkel később elismerték, hogy a megközelítésük hibás volt…”

Steinsalz rabbi összesen több mint hatvan könyvet írt, számtalan fordítást és cikkek százait készítette el. Leghíresebb műve, melyről méltatói azt mondják, hogy egy évezredben egy ilyen születhet, a Talmud teljes szövegének modern héberre fordítása és magyarázata. A nevével fémjelzett Steinsaltz-központ, illetve az általa kiadott Talmud forradalmasította a Talmud-tanulást, mivel jóval könnyebben érthetővé és megközelíthetővé tette a nehéz arámi szöveget a tanulni vágyók számára. A munka több évtizedet vett igénybe – házasságkötése környékén, 1965-ben vágott bele, és 2010-ben ért a végére -, és mint minden nagy mű, természetesen ez is ellenkezést váltott ki bizonyos körökből, a legtöbben azonban lelkesedéssel fogadták a Steinsalz-kiadást. A héber után más nyelvekre, többek között angolra és spanyolra is lefordították.

Ő maga így beszélt enciklopédikus alkotásáról: „Mivel a munkába viszonylag fiatalon vágtam bele, természetesen nem vettem számításba azt a hatalmas erőfeszítést, amit ez megkövetelt. A kihívások közé tartoztak a kutatómunka és az írás mellett a logisztikai problémák” – nyilatkozta egy évvel a teljes mű elkészülte előtt. – „Ám előfordul, hogy ha az ember túl sokat tud, az arra vezet, hogy ne csináljon semmit. Úgy tűnik, néha jobb az ember, illetve az emberiség számára, ha nem tudunk túlságosan sokat a nehézségekről, és inkább a lehetőségekben hiszünk.”

Steinsalz rabbi munkájáért és műveiért számos rangos díjat kapott, több amerikai és izraeli egyetem is díszdoktorrá avatta. Több iskolát is alapított, és ezeket – egyre romló egészségi állapota ellenére – rendszeresen látogatta. Amíg egészsége engedte (2016-ban egy agyvérzés következtében gyakorlatilag elveszítette a beszédre való képességét), rendszeresen tartott előadásokat, Talmudra, Tórára, kabalára, valamint hászid filozófiára oktatta az érdeklődőket. Ezzel kapcsolatos egy anekdota, melyet egyik csodálója mesélt el: Egy kezdőknek szóló Talmud-óra után az illető odament a rabbihoz, és lelkesen megköszönte az órát, mondván, hogy mennyire élvezte. Steinsalz rabbi, aki hatalmas tudása mellett igen kifinomult humorérzékkel is rendelkezett, azonnal rávágta: „Nem az volt a cél, hogy élvezze, hanem az, hogy tanuljon valamit”.

Diákokkal

A Rebbe kívánságára Even-Jiszráel rabbi a jeruzsálemi Óvárosban működő Cemách Cedek zsinagóga rabbijaként szolgált egészen addig, amíg egészségi állapota megengedte, hogy szombatonként elsétáljon odáig. 2004-ben részese volt annak a mozgalomnak, mely a régi Szánhedrin működését akarta helyreállítani, és négy éven át állt annak az élén. Az elmúlt években egészségi állapota jelentős mértékben leromlott, a jeruzsálemi Sááréj Cedek kórházban ápolták gyakran. Végül ott is adta vissza lelkét a Teremtőnek. Felesége, három gyermekük, 18 unokájuk és számos dédunokájuk maradtak utána. Legkisebb dédunokája, egy kisfiú éppen dédnagyapja halálát megelőző napon született.

 

zsido.com

 

Forrás: chabad.org és TOI

 

  • Küldés emailben