Sziván hónap 20-án, idén május 31-én, hétfőn van Schönfeld Mose Jochánán érmihályfalvai főrabbi jorcájtja. Ez alkalomból a Talmud-tudós életéből idézünk fel néhány részletet.
„Egy puritán, a bölcsek egyszerűségével élő nagy tudású embert vesztett el az érmihályfalvai izraelita egyház, szeretett főrabbija Schönfeld Mózes halálával. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik nem kerestek érvényesülést, de az igazságot az értelemnek a léleknek világosságot és kielégülést. Már fiatal korában kitűnt éles felfogásával és vallásához való rajongásával. Szerette a tudományt, búvárkodtott a Talmud tanaiban és 22 éven át élt elvonulva, anélkül, hogy értékes szellemi kvalitását fitogtatta volna. Megelégedett, boldog volt kicsinyes környezetében és spártai egyszerűséggel élt abban a szegényes házikóban, amely otthona volt.” – kezdődött az Érmihályfalván (Valea lui Mihai, Románia) és Székhelyhídon (Săcueni, Románia) megjelenő Közérdek újság szombati mellékletének, az Érmelléknek a címoldali cikke.
Érmihályfalva első rabbija, 1815-től Rosenberg Cvi (?–1832/5593. kiszlév 9.) volt, kinek fia Rosenberg Mose Jochánán (?–1848/5608. ádár 4.) ugyan nem lett rabbi, Tóra-tudását minden bizonnyal nem akarta keresetté formálni, de a hitközség életében így is fontos és megbecsült szerepet töltött be. Utóbbinak volt két leánya, aki közül Fejga Reb Schönfeld Binjáminhoz ment feleségül, és az ő házasságukból született Schönfeld Mose Jochánán (1848–1913/5673. sziván 20.). A nagyapjáról elnevezett Talmud-tudóssá cseperedett fiú lett Mihályfalva negyedik rabbija, miután a sárospataki születésű Rubin Jesájá háKohén (1842–1891/5652. tisri 17.), az Alteret Jesájá szerzője 20 évnyi rabbiskodás után elhunyt.
Ráv Mose Jochánán a helyi chéderből, majd jesivából a híres pozsonyi jesivába került, majd ha csak tehette nem is foglalkozott mással, mint a szent Tannal. Felesége, Rebecen Szóró (1852–1924/5684. svát 10.) egy mikolai (Micula, Románia) bálbósz, Reb Friedman Mordche leánya volt, akivel 12 gyermeket, három leányt és kilenc fiút neveltek fel. Schönfeld Binjomin (1869–1939) az utódja, érmihályfalvai rabbi, Schönfeld Ávrohom (1878–1928) érmihályfalvai dáján és moré cedek, a Seerit Ávrahám szerzője, Schönfeld Joszef Saul (1880–1927) pedig nyíradonyi rabbi volt, de a többi fia is általános tiszteletnek örvendő, jámbor Talmud chóchem volt.
„Schreiber Mór rabbijelölt, Schreiber Simon egri főrabbi fia a pozsonyi híres szófer család egyik tagja folyó hó [1909. június] 8-án tartja esküvőjét Schönfeld Mózes főrabbi kedves és bájos leányával Ilonkával.” – állt a helyi lap értesítőjében, ugyanis a főrabbi egyik leánya, Tusáná (Ilona, 1886–1944) az egri főrabbi Schreiber Simon (1850–1944) fiához, Schreiber Moséhoz (Mór, 1885–1944) ment feleségül. A hitközség is sokat segített az esküvő rendezésében, melyet párját ritkító eseményként írtak le, hová az ország minden szegletéből érkeztek vendégek, de részt vett rajta a város intelligenciája is. A hüpe után az örömapa házának kertjében felállított hatalmas sátorban volt a sevá bráchot, melynek első estéjén álltítólag 618-an vettek részt. Az első pohárköszöntőt – az esketést is végző – Schreiber Salamon (Slomó Szófer, 1853–1930) beregszászi (Berehove, Ukrajna) főrabbi, az egri főrabbi testvéröccse mondta el.
1912 nyaráról egy meghökkentő cikksorozatot olvashatunk a helyi lapban. A beszámolók az érmihályfalvi zsidókat kritizálják, legalábbis a hitközségi tagság egy bizonyos részét. Ugyanis Vajda Rudolf és Katz Jenő újságíróknak zavarta a becsületét, hogy a város beteg főrabbijának, akinek orvosai mielőbbi fürdőkúrát javasoltak, a közgyűlés nem szavazta meg a 300 koronás gyógyköltséget: „A hitközség választmánya teljesítette a tiszteletben megőszült lelkipásztor kérését és megszavazta az összeget. A közgyűlés azonban, melyen a zsidók vettek részt, akik előtt ma már a pap senki-semmi, elutasították a javaslatot. Megtörtént volna, az érmihályfalvai izraelita egyház valódi zsidójai szégyenletes viselkedése folytán az, hogy a szegény főrabbi, aki egész életét egyedül hivatásának szentelte, betegségével gyógykezelés nélkül marad, ha nem akad a gyűlésen két igazi izraelita s kezébe nem veszi az ügyet s rövid félóra alatt aláírások útján 350 koronát nem gyűjt a beteg főpap részére, aki könnyező szemekkel vette át az adományt és még másnap reggel Karlsbadba utazott. A gyűjtők Pollák Mór és Rosenfeld Ignác voltak, a megtagadók neveit legközelebb részletesen hozzuk.”
Rejtélyes, hogy mi történhetett, három év alatt, azután, hogy a források alapján egyértelműen alulfizetett rabbit miért nem akarta a közgyűlés egyöntetűen támogatni, mindenesetre úgy látszik, hogy hatott a „külső erő”, a sajtó útján való nyilvános feddés, mert amikor még ugyanaz év decemberében beszámoltak Schönfeld rabbi állapotának hirtelen rosszabbra fordulásáról, akkor már azt írták, hogy: „Az érmihályfalvai izr. hitközség tagjai nemesszívűségére vall az a körülmény, hogy a beteg főpaphoz dr. Tauszik Ferenc egyetemi magántanárt a fővárosból saját költségükön lehozatták […]”
1913 telének végén, a helyi kiadású Érmellék lap bizakodó rövidhírekben közölték a főrabbi állapotának javulását, február 8-án már azt írták, hogy „Örömmel jelenthetjük, hogy Schönfeld Mózes érmihályfalvai főrabbi betegségében kedvező változás állott be, amennyiben betegágyát elhagyta és dr. Klein Jenő kezelőorvosa teljes felépülést bizonyosra veszi.” De sajnos Klein doktornak nem lett igaza s alig több mint négy hónappal később az Örökkévaló magához szólította a Tóra egyik hű zászlóhordóját.
Csütörtöki temetésére a korabeli híradások szerint mintegy 3000 ember utazott Érmihályfalvára, közöttük Reb Steiner Jesájá bodrogkeresztúri csodarabbi, Reb Halberstam Sólem Lézer újfehértói rebbe, Reb Teitelbaum Hersele máramarosszigeti (Sighetu Marmației, Románia) rebbe, Reb Rottenberg Chájim Slomó mezőkaszonyi (Koszony, Ukrajna) rebbe, Ráv Strasser Salamon debreceni főrabbi, Ráv Grünfeld Simon bűdszentmihályi (ma: Tiszavasvári) gáon, Ráv Teitelbaum Náftáli nyírbátori főrabbi, – néhány név az akkori haszid és orthodox Talmud-óriások közül. A temetésen, mely koradélutántól este 8 óráig tartott, a város részéről jelen volt Szatmári Sándor református lelkész, Makutz Gyula MÁV főellenőr és Gazner Béla gyógyszerész. Szellemi öröksége a Nácháléj Májim című könyvben lett összefoglalva.
Ráv Mose Jochánán utódját, Reb Binjomin – polgári nevén Bernát – fiát 1913-ban egy vasárnapon, három nappal Chánuká ünnepe előtt választotta meg a mihályfalvai hitközség.
Emlékéből fakadjon áldás!
Cseh Viktor
Kép forrása: www.geni.com / Jacob Shayzaf
Források:
„Az »apikojresz-«ek.”, Érmellék, 1912. 4. évf. 30. szám, 1. old.
„Érmihályfalvai hirek. – Eskövő.”, Közérdek, 1909. 2. évf. 23. szám, 5. old.
„Érmihályfalvai hirek. – Eskövő.”, Közérdek, 1909. 2. évf. 24. szám, 5. old.
„Hirek – Rabbiválasztás.”, Egyenlőség, 1913. 32. évf. 51. szám, 10. old.
„Hirek – Schönfeld Mózes,”, Egyenlőség, 1913. 32. évf. 29. szám, 11. old.
„Hitközségi gyűlés.”, Érmellék, 1912. 4. évf. 29. szám, 1. old.
„Nagy beteg főrabbi.”, Érmellék, 1912. 4. évf. 51. szám, 1. old.
„Schönfeld Mózes 1848–1913.”, Érmellék, 1913. 6. évf. 26. szám, 1. old.