A numerus clausus előkészítéséig vezető út kulisszái mögött

Az 1920-as hazai nyár talán a magyar zsidóknak volt a legfájóbb. A trianoni döntés okozta sokk mellett, második tőrdöfésként érte őket Haller István miniszter által megkezdett numerus clausus előkészületei. Ezekből a hetekből idézünk fel néhány momentumot.

Haller István (1880–1964) vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920. június 1-jén Nyíregyházán járt, ahol, mint ilyen esetekben általában, találkozott a különböző felekezetek képviselőivel, közöttük dr. Bernstein Béla (1868–1944) status quo ante főrabbival, aki mások mellett a következőket mondta:

„A vallásügy és a közoktatásügy két bibliai ezüskürtje van a miniszter kezében. E két szerv kapcsolat azt jelenti, úgy kell lennie, hogy a közoktatás a legalsó foktól a legfelsőig azon a szilárd erkölcsi alapon nyugodjék, mely Egy Istent és Egy emberiséget ismer; azon a valláserkölcsön, amely tilt minden gyűlölködést, bosszúállást, erőszakosságot, de megértést, engesztelődést és testvériséget követel; azon a valláserkölcsön, mely egy hazának minden becsületes, jóravaló fiát munkába állítja a közös, szent célokért. Ezen az alapon állunk mi is, az ősi zsidó vallás hívei, akik minden szenvedés, minden megpróbáltatáson keresztül megmaradtunk vallásunkban és rendületlenül kitartunk hazaszeretetünkben. Ezt hirdetjük templomainkban, ezt hirdetjük iskoláinkban.”

A miniszter erre a következőt reagálta: „… aki a közös emberszeretetért, a közös hazáért dolgozik, legyen bármely vallás híve, egyenlő támogatást érdemel. A keresztény kurzus nem is jelent mást, mint hogy mindenki tisztességes, becsületes munkája révén boldoguljon a hazájában, mert azok, akik az ország romlását előidézték, nem voltak egyik vallás híve sem, azok vallástalanok voltak. Dolgozzunk tehát egyetértéssel a haza érdekében.”

Sajnos időközben a miniszter másik álláspontra helyezkedett a vallási kérdésekben és a közös hazáért végzett munkát pedig másképp értelmezték zsidók és nem-zsidók. Míg Haller a numerus clausus törvény előkészítésével foglalatoskodott, addig például a bajai zsidó tanítóknak menekülniük kellett otthonukból, ugyanis megtagadták a hűségesküjüket a szerb megszállóknak. A bajai zsidó tanárok hazafiasságból nem esküdtek fel a szerb alkotmányra és Péter királyra.

Az esztergomi hitközségben dr. Zwillinger Ferenc (1876–1944) elnök indítványára elhatározták, hogy rabbijuk minden szombaton és ünnepnapon nyitott frigyszekrény előtt fog imádkozni a haza területi nagyságának helyreállításáért, addig míg el nem törlik a trianoni egyezményt. Több tucatnyi hasonló példát lehetne még sorolni a magyar zsidók hazaszeretetéről…

Mindeközben folyt a találgatás Haller új törvénye részleteivel, a diákok egyetemi felvételéről kapcsolatban. Az értelmiség nagyobb része egyetértett abban, hogy a verseny szabadsága válik a társadalom legnagyobb hasznára és hogy a tehetségeket elzárni az oktatástól, kizárólag káros hatású lehet.

Az Egyenlőség hasábjain tárgyalták, hogy egyetemi felvételi korlátozást csak a képességek alapján lehetne bevezetni, tehát ha azért vennének fel kevesebb diákot, mert csak a legjobbakat akarják kiképezni mérnököknek, orvosoknak, ügyvédeknek stb., az teljesen rendben lenne, hiszen növelné az oktatás hatásfokát is. Ha ez így lenne, akkor a zsidóknak nem lenne mitől tartani, mert ők a sok-sok évszázados elnyomás alatt hozzászoktak a versenyhez, hogy csak akkor tudnak érvényesülni, ha kitartó munkával a legjobbak közé küzdik fel magukat. Sajnos nem így lett.

Érdemes viszont megvizsgálni a numerus clausus egyéb hatását is. A törvény nem kizárólag az izraelita vallású diákokat sújtotta, hanem hosszú távon az egész nemzetet. Az ország értelmisége nem kizárólag a legjobbak közül került ki, hanem felhígult. Míg jobb képességű zsidó tanulókat elzártak az egyetemi auditóriumoktól, addig helyükre gyengébb képességű más vallásúakat vettek fel. A felsőoktatásból kizártak pedig sokszor külföldre kényszerültek, hogy ott folytassanak tanulmányokat, így a magyar szellemi tőke egy része kiáramolt hazánkból.

Haller István kultuszminiszter július végén terjesztette a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatát: „a rendelet azokra a szempontokat fogja kötelezővé tenni, amelyek általában véve figyelembe veendők egy olyan intelligencia kiképzésénél, amelynek egy keresztény, nacionalista Magyarországot kell vezetni”…

Nagyjából a numerus clausus felterjesztésével egy időben Haller köszönő leiratot intézett a Miskolci Izraelita Nőegylethez, elismeréseképp, hogy a tél folyamán 180 gyermeket támogatott ingyen ebéddel felekezeti különbség nélkül. Azonban az ilyen jellegű gesztusok már nem segítettek azon, amit a törvényjavaslattal a zsidók ellen elkövetettek. 1920-ban felmondták az alkotmányos jogviszonyt a zsidó polgárok és az állam között.

Cseh Viktor

Források

„Hirek – Dolgozzunk tehát egyetértéssel a haza érdekében”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 27. szám, 9. o.

„Hirek – A bajai zsidó tanítók megtagadták a szerb hüségeskü letételét és Budapestre menekültek.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 27. szám, 9. o.

„Hirek – Az esztergomi hitközség és a békeszerződés.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 27. szám, 10. o.

„Hirek – Miniszteri köszönet.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 31. szám, 9. o.

„Numerus Clausus.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 27. szám, 2–3. o.

„Numerus Clausus.”, Egyenlőség, 1920. 39. évf. 31. szám, 3–4. o.

  • Küldés emailben