A Notre-Dame szobrai a középkori zsidóság sorsát is megjelenítik

A katedrálisban található alkotások megmutatják milyen öltözéket kellett a zsidóknak hordaniuk, és milyen státuszt foglaltak el az akkori társadalomban.

Néhány nappal ezelőtt az egész világ a párizsi Notre Dame-ért aggódott: vajon megmarad-e valami a francia építészet és szobrászat e világhírű remekéből. A XII. századból származó katedrális művészi ábrázolásaival bepillantást enged a szemlélőnek a nyolc évszázaddal ezelőtti mindennapokba. Amikor épült, a népesség jelentős része nem volt írástudó, és a templom frízei, szobrai és festett üvegablakai nemcsak díszítő, de oktatási funkciót is elláttak. Meglepő módon mindennek a zsidókhoz is igen sok köze volt.

Például úgy, hogy a keresztény Biblia zsidó szereplőinek – nevezetesen Anna és Joáchim – megjelenítéséhez valóságos franciaországi zsidók álltak modellt. Ez annál is inkább érdekes, mert a zsidók ebben az időszakban éppen csak megtűrt kategóriába tartoztak Franciaországban. II. Fülöp király 1182-ben kiűzte a zsidókat, de néhány évvel később elkezdtek visszaszivárogni, és néhány városban, többek között Párizsban telepedtek le. Tevékenységeik köre szigorúan korlátozott volt, mivel a III. Ince pápa által vezetett 1215-ös lateráni zsinat a zálogkereskedésre és régi ruhák eladására limitálta a zsidók által űzhető foglalkozások körét. Ráadásul a zsidókat nevetséges, a keresztényekétől elütő ruházat viselésére kötelezték.

Azt, hogy milyen öltözéket kellett hordaniuk a párizsi zsidóknak, éppen a Notre Dame-ot 800 éve díszítő képmásaikból tudjuk. A domborművön ábrázolt esküvőre érkező zsidó vendégek mind hosszú köpenyt és magas, csúcsos kalapot viselnek. Úgy látszik, a művészek nemcsak a zsidók kinézetét, de a zsinagóga belsejét is alaposan tanulmányozták, így a fríz esküvő-jelenetén egy középkori francia zsinagógát is megismerhetünk. A szertartást vezető rabbi táleszba burkolózik, mellette tóraszekrény, benne tóratekercs, valamint egy kupac könyv és örökmécses látható. A fríz jobb oldalán a jegyespár áldozatot visz a zsinagógába, és mellettük láthatjuk a bimán, vagyis tóraolvasó emelvényen nyugvó tóratekercset. Nem messze ettől két, beszélgetésbe merült zsidó alakja figyelhető meg.

A dombormű készítésének idejében mind Párizsban, mind Európa számos más területén fáradhatatlanul üldözték a zsidókat. 1239-ben IX. Gergely pápa leveleket küldött egyházi vezetőknek, valamint Anglia, Spanyolország és Portugália uralkodójának, melyben több tucat váddal illette a Talmudot. Ennek az lett az eredménye, hogy a Talmud köteteit begyűjtötték és megsemmisítették. Sehol máshol nem végezték ezt olyan céltudatos lelkesedéssel, mint éppen Párizsban. 1240. március 3-án keresztény egyházi tisztségviselők törtek be a zsinagógákba egész Franciaország területén. Ez egy szombati nap volt, a zsinagógák csordultig voltak emberrel. A védtelen franciaországi zsidók tehetetlenül nézték végig, amíg a számukra oly fontos Talmud-köteteket elkobozzák és elhurcolják.

A dombormű zsidó alakjai

IX. Lajos francia király vád alá helyezte a Talmudot. Négy rabbi védte a szent könyveket a vádakkal szemben. A hatóságok, nem meglepő módon, úgy találták, hogy a rabbik veszítettek, és a Talmudot máglyára ítélték. 1242. június 17-én 24, Talmud-kötetekkel magasan megrakott szekér érkezett a párizsi Notre Dame előtti Place de Greve-re. Mintegy 10 ezer kézírásos kötetet égettek el akkor a máglyákon, ez volt az összes, Franciaországban akkoriban fellelhető Talmud-példány.

A Notre Dame homlokzatán álló két kőalak közérthetően megfogalmazza a zsidók és keresztények jogállását és érzelmeit. Jobboldalt áll a legyőzött, megtört, kígyóval eltakart szemű, lehajtott fejű nőalak, a zsidóságot képviselő „Zsinagóga”. Kezében törött jogar, ujjai közül kicsúsznak a kőtáblák. A katolikus egyház azt akarta bemutatni híveinek, hogy a zsidóságnak vége, legyőzték és megalázták, csillaga leáldozott. A szobor balján csinosan öltözött, kezében keresztben végződő botot tartó, diadalmas nőalak áll, ő az ebben a koncepcióban győzedelmeskedő Eklézsia, aki a katolikus egyházat képviseli. A keresztény felsőbbrendűség ezen allegóriáit olyan fontosnak tartották, hogy az 1800-es években – miután a francia forradalom során megsemmisültek az eredeti szobrok -, új, az eredeti formákat követő, műalkotásokkal helyettesítették őket.

Fölöttük még egy, zsidókat bemutató ábrázolás látható: a királyok galériája, mely az ősi Izrael és Júdea 28 királyát sorakoztatja fel. Ezek is úgy jártak, mint a „Zsinagóga”: a francia forradalom pusztítása után újból megalkották őket.

1306-ban III. Fülöp drasztikus lépésre szánta el magát. A pénzügyi forrásokban szegény uralkodó elhatározta, hogy a kor szokásos pénzszerzési módjához fordul, és kisemmizi az országában élő zsidókat. A középkori Európa zsidó lakosai a latin kifejezéssel élve „servi camerae mosrae”, vagyis a királyi kamara szolgálói státuszt viselték, vagyis királyi tulajdonban voltak, és az uralkodó saját belátása szerint tehetett velük, amihez kedve volt.

1306. július 22-én, egy nappal tisá beáv gyásznapja után egész Franciaország területén százezer zsidót tartóztattak le, és vetettek börtönbe, ahol közölték velük, hogy száműzik őket, csak az éppen rajtuk lévő ruhát vihetik magukkal, valamint egy igen csekély összeget, fejenként 12 sou-t. Az ezt követő hónapokban III. Fülöp elárverezte a zsidók így megszerzett vagyonát. A zsidók száműzetésének fia, X. Lajos király vetett véget, ám később, 1322-ben maga is ehhez az eljáráshoz folyamodott, és kiutasította országa zsidó lakóit. A zsidók számára csak évszázadokkal később vált biztonságossá a letelepedés, amikor a növekvő francia királyság olyan területekre is kiterjedt, ahol a korábban kiűzött franciaországi zsidók letelepedtek, és új közösségeket alapítottak.

Eklézsia és Zsinagóga a Notre Dame székesegyház homlokzatán

A francia illetékesek még a Notre Dame romjait vizsgálják, de egyre inkább nyilvánvalónak tűnik, hogy a homlokzat nagyrészt érintetlenül vészelte át a lángokat, és a franciaországi zsidó történelem e páratlan művészi emléke megmenekült. Sokat tanulhatunk általuk a franciaországi és azon túli zsidó történelemről és túlélésről.

zsido.com

Forrás: aish.com

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

  • Küldés emailben