A menedékvárosok lakói

Tisztelt Rabbi!

Teológiát tanuló fiatal vagyok és egyik órámon felmerült egy kérdés. A Tóra kimondja, hogy minden izraelita férfinek évi háromszor fel kell mennie Jeruzsálembe. Tegyük fel, hogy egy férfi azonban nem szándékosan embert ölt és egy menedékvárosba kell mennie. Ebben az esetben mi a teendő? Az élet védelmében nem megy fel Jeruzsálembe? Vagy a nagy parancsolat alapján szereti Istent és megkockáztatja még a vérbosszuló rokont is?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!!

Zsombor

 

 Kedves Zsombor!

A kérdés megválaszolásához először tisztázzuk a zarándoklat micváját, majd a menedékvárosok mibenlétét!

 

A zarándokünnepek

Több helyen szerepel az a parancsolat Tórában, hogy „háromszor az esztendőben jelenjen meg minden férfi közületek az Úr, Izráel Örökkévaló Istenének színe előtt” vagyis zarándokoljon el a jeruzsálemi Szentélybe (2Mózes 23:17., 34:23., 5Mózes 16:16.). Ezzel kapcsolatban előírja a Tóra azt is, hogy „ne jelenjenek meg az Örökkévaló színe előtt üresen”, innen vezeti le a Talmud (Chágigá 7a.), hogy égő áldozatot kell bemutatnia a zarándokoknak. És mivel szintén micva, hogy örvendezni kell az ünnepen (5Mózes 16:14., 3Mózes 23:41.), ami pedig mindenképpen összekapcsolódik a húsevéssel (lásd 5Mózes 27:7.) ezért egy békeáldozatot is kellett hozni (Talmud uo. 2a., 9a.). Míg előbbit teljesen elégették az oltáron (3Mózes 1:9.), az utóbbinak csak kis részét áldozták fel (uo. 3:3-4.), a maradékot pedig az áldozatot bemutató és családja ette meg (uo. 19:6.), Jeruzsálem határain belül (5Mózes 12:17-18.). A háláchá ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy az ilyen nagy étkezésekre szegényeket, árvákat, özvegyeket is meg kell hívni, mert nem illik, hogy az ember szűk családon belül ünnepeljen csak és megfeledkezzen a szegényekről (Maimonidész, Az ünnepi békeáldozat szabályai 2:14.).

Ahogy a fent idézett vers is mutatja, ez a micva férfiakra vonatkozik.  Ebből kifolyólag a zarándoklatok idején kiürültek a falvak, ennek kapcsán az Örökkévaló ígéretet tett, hogy „ Ha majd elűzök népeket előled és kiterjesztem határodat nem fogja megkívánni senki a te országodat midőn felmész, hogy megjelenjél az Örökkévaló, a te Istened színe előtt háromszor az évben” (2Mózes 34:24.). Szokás volt továbbá, hogy a már járni tudó kisfiúkat is magukkal vitték Jeruzsálembe, hogy megtanítsák a micvákra (Talmud uo. 2a.). A nőknek ugyan nem kötelező elzarándokolni a Szentélybe, de csatlakoztak a családjaikhoz Jeruzsálemben ők is, hogy együtt ünnepelhessenek, hisz az ünnepi öröm számukra is kötelező (Kidusin 34b.).

A Tóra azt is előírja, hogy legalább egy napot Jeruzsálemben kellett tölteni, nem volt szabad azonnal, az áldozat bemutatása után hátat fordítani a városnak (5Mózes 16:7., Chágigá 17a-b.; Maimonidész, A zsengék bemutatásának szabályai 3:14.), hiszen bizonyos szempontból egyfajta spirituális töltekezés volt a három zarándokünnep. A zarándokünnepek
egyik csodája éppen az volt, hogy akárhányan is zarándokoltak Jeruzsálembe és a Szentélybe, mégis mindig mindenkinek jutott elég hely (Az atyák bölcs tanításai 5:5.).

 

A menedékvárosok

Ha valaki véletlenül megöl egy embert, akkor el kellett menekülnie egy ún. menedékvárosba és addig ott kellett élnie, amíg a főpap meg nem halt (4Mózes 35:11., 5Mózes 19:5.). Ezzel részint engesztelést szerzett amiért – ha nem is szándékosan – embert ölt (Mákot 2b., 11b.), másrészt védelmet jelentett a vérbosszú ellen (4Mózes uo. 25-27.). A menedékvárosokat őrizték is, hogy a bosszúszomjas rokonságot távol tartsák (Mákot 10a.).

Az, aki véletlenül embert ölt, a főpap halálakor hagyhatta el legközelebb a menedékvárost (4Mózes uo. 25.), és élhette tovább az életét – kivéve, hogy ha valami magas tisztséget töltött be korábban, azt többet nem kaphatta vissza, méltatlanná vált rá (Mákot 13a.). A Talmud (uo. 11a.) felteszi a kérdést, mi köze volt mindehhez a főpapnak, miért éppen az ő haláláig kellett ott maradnia a vétkeseknek? A válasz az, hogy Jom kipurkor a főpap az egész zsidó népért imádkozik a Szentek Szentjében, és talán, ha jobban, őszintébben, nagyobb átéléssel imádkozott volna a népért, akkor ez a haláleset nem fordult volna elő (lásd még Tárgum Jonátán 4Mózes uo.). Ezzel mintegy a főpapot tették felelőssé az ilyen esetekért. Nem véletlen, hogy a főpapok édesanyjai mindig nagyon sokat tettek a menedékvárosok lakóiért. Gondoskodtak az ellátásukról, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, és ne imádkozzanak a főpap haláláért (Mákot uo.).

 

A menedékvárosok

elhagyása

A menedékvárost a lakói nem hagyhatták el semmilyen körülmények között, még egy micva kedvéért sem. Akkor se mehettek ki, ha katonának kellett volna állniuk, vagy tanúskodniuk kellett volna, még akkor sem, ha a vallomás megmenthetett volna valakit (Mákot 11b.). Ha valaki kiment a városból, akkor addig, amíg vissza nem tért, nem állt védelem alatt (uo. 12a.).

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben