Kiszlév 12-én, idén november 28-án, sábeszkor lesz Schwartz Náftáli háKohén Hegyalja-mádi rabbinak és Fonféder Mordecháj békési rabbinak a jorcájtja. Rájuk emlékezünk.
Most sábeszkor két, a közösség által már kevésbé ismert, de jelentős magyar orthodox rabbinak is jorcájtja van.
Az egyikőjük Schwartz Náftáli háKohén (1846–1896) mádi rabbi, kinek neve szinte a feledésbe merül a nagy „Kol Árje” és a „Levusé Mordecháj” melett, azonban jelentősége neki sem kisebb.
Ráv Schwartz Mádon látta meg a napvilágot és nevét a híres ropsitzi (Ropczyce, Lengyelország) rebbe, Náftáli Cvi Horowitz (1760–1827) után kapta. Apja Schwartz Ávrahám Jehuda háKohén (1824–1883) volt, elismert Talmud-tudós, aki tudását sokáig nem akarta keresetté formálni, így hát 1861-ben vonakodott elfogadni a beregszászi (Berehove, Ukrajna) rabbiszéket is. A család 1881-ben költözött vissza Mádra, miután a hegyaljai községnek sikerült elérnie, hogy Ráv Ávrahám Jehuda végre rabbiságot vállaljon náluk is. A mádiak szeretett tudós rabbija alig három év múlva tért meg az Örökkévalóhoz, ám neve és tanításai máig erősen élnek, – könyve Kol Árje (Szilágysomlyó, 1904) címen jelent meg.
A „Kol Árje” halála után fiát, Ráv Náfálit választották meg, kinek idejében a mádi jesiva valóságos fogalommá vált. Rabbioklevelét a korszak nagy rabbitekintélyeitől kapta, így Teitelbaum Jekutiél Jehuda (1808–1883) szigeti (Sighetu Marmației, Románia) rebbétől, Simon Szófer (1820–1883) krakkói rabbtól és MáHáRáM Schick (Schick Móse, 1807–1879) huszti (Huszt, Ukrajna) gáontól. Apjához hasonlóan ő is írt könyvet, mely Bét Náftáli (Paks, 1899) címen látta meg a napvilágot és annyira népszerű volt, hogy 1906-ban újból kinyomtatták Munkácson (Munkacsevo, Ukrajna).
A „Bét Náftálit” apja mellé helyezték örök nyugalomra. A leszármazottak tavaly felújították az ohelt és mellette egy modern kis zarándoképületet építettek, ezek egy-egy falrésze teljesen üveg, hogy a kohanita származású emberek (mint a Schwartz rabbidinasztia is) tudjanak úgy imádkozni, hogy közben láthassák az ohel sírjait is.
A mostani sábesz másik évfordulósa a neves tokaji rabbi, Fonféder Simon Jehuda (1822–1872) öccse, Fonféder Mordecháj (1835–1867) rabbi, aki a békési hitközség első rabbija volt. A tragikusan korán elhunyt rabbi szintén nem tűnt el nyomtalanul, írásait Máámár Mordecháj (Miskolc, 1938) címen adták ki.
Fonféder rabbi hátramaradt családja a szomszédos Békéscsabára költözött át, ahol két fia, Fonféder Sámuel és Mór kereskedők lettek, de jelentős szerepet töltöttek be az ottani orthodox hitközség életében is. A fiatal özvegy felesége, Rebecen Hájá Lea (Lotti, 1821–1927) – aki egyébként a jókai (Jelka, Szlovákia) majd nikolsburgi (Mikulov, Csehország) rabbi Cilc Smuél (másképpen: Tziltz, 1802?–1859) leánya volt –, a vallási törvényeknek megfelelően újraházasodott, férje Sabel Simon lett, kinek családja a békéscsabai szefárd (vagyis haszid) imaegylet vezetői emberei voltak.
Emlékükből fakadjon áldás!
A felújított Kol Árje ohelről és a mádi zsidó temetőről ide kattintva lehet fotókat nézegetni.
Cseh Viktor
Források:
Kinstlicher, Mose Alexander Zusa (szerk.), Hodes Behodso Luah 5759 – Jomá dehilulá sel geoné Erec Hágár. Bne Brak: Zikaron Mifal Lehancahat Jehadut Hungaria, 1998.
Schwartz, Jehuda, Moreset Rabanéj Hungária: kolel et hágeonim miBurgenland, Szlovákiá, Transzilvániá, Kárpátorus veMármaros. Hadera: Yad Li-kehilot Transylvania, 1987.
Spitzer, Slomo (szerk.), Kehilot Hungaria. Jerusalem: Machon Yerushalayim, 2009.