A lodzi gettótól az Apollo-programig

Dr. Abraham C. Peter a holokausztot édesanyjával és bátyjával élte túl, édesapját megölték. A lodzi gettó túlélője kiemelkedő tudományos karriert futott be, és része lehetett az amerikai űrprogramnak.

A szülők cionisták voltak és érezték, hogy a lengyelországi zsidók sorsa könnyen tragédiába fordulhat. Az akkor még brit fennhatóság alatt álló Szentföldre költöztették textilüzemüket, majd felépítették a házukat Rison Lecionban, és földet is vásároltak. 1939-ben visszalátogattak Lengyelországba, éppen a német megszállás előtt. Hamarosan a lodzi gettóban találták magukat. Apját a nácik agyonverték, miközben vagyona rejtekhelyét próbálták kihúzni belőle.

A felszabadulás után Peter azonnal beiratkozott az iskolába, és igyekezett behozni az elveszett éveket. Egy nap a vallásoktatást tartó pap kiállt az osztály elé és így szólt: “Krisztus gyilkosainak leszármazottai hagyják el a termet!”. Minden gyerek felé fordult, de ő csak azért sem volt hajlandó kimenni. Másnap már nem ment iskolába, és édesanyja ismét előkészületeket tett, hogy Izrael földjére települjenek. A gyárukat a kommunisták államosították, így mindenüket hátrahagyva menekültek el. Lengyelországból Csehszlovákiába, majd Magyarországra és Ausztriába utaztak. Onnan az Alpokon átkelve Olaszországba jutottak, ahol hajóval próbáltak Palesztinába utazni. Egy brit hadihajó azonban az útjukat állta, és egy ciprusi menekülttáborba szállították az utasokat. Peter így idézi fel elfogásukat: “A britek a hajón álltak. Egy fegyveres katona vigyázott ránk. Megpróbáltak megfélemlíteni, de addigra már annyi mindenen mentem keresztül, hogy erre nem volt esélyük.”

A britek mindössze 800 zsidó belépését engedélyezték havonta a mandátumterületre. Mivel bizonyítani tudták, hogy rendelkeznek ingatlannal Rison Lecionban, három hónap várakozás után vízumot kaptak. Megérkezésük után derült ki, hogy házukban önkényes lakásfoglalók laknak. Nem tehettek semmit ellenük, mert a brit hatóságok nem foglalkoztak az ügyükkel. Egy rokonnál húzták meg magukat, Peter pedig ismét iskolát keresett. Felvették az angol tisztek gyerekeit oktató intézménybe, ahol brit tanterv szerint tanultak. Bár az angol nem volt az anyanyelve, kitüntetéssel érettségizett.

Miután a rokonuk lakását is el kellett hagyniuk, a háromfős család Jafóba ment, és egy zsidó és arab lakónegyedek között húzódó, kiürített utcában találtak maguknak egy üres lakást. “Mindkét oldalról tüzeltek bárkire, akit megláttak azon az utcán. Hajnalonta, még napfelkelte előtt osontam el az iskolába. Házról-házra rohantam, amíg el nem értem a zsidó negyedet. Hazafelé meg kellett várnom a teljes sötétséget, és meg kellett tennem ugyanazt az utat a másik irányba.”

 A függetlenség kikiáltása után azonnal kezdetét vette Izrael első háborúja. Peter édesanyja azokban a napokban hunyt el, őt pedig besorozták a hadseregbe. A légierőhöz került, ahol tiszti fokozatot szerzett. A háború után a család visszakapta a házát, Petert pedig Oklahomába küldték továbbképzésre. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Marilynnel. A házaspár Izraelben kezdte meg közös életét, ahol meg kellett küzdeniük az ötvenes éveket jellemző szegénységgel és áruhiánnyal. “Még hűtőszekrény sem volt, jégtömböket használtunk. Egy másik katonacsaláddal osztozkodtunk egy lakáson, az élelmiszert pedig jegyre adták. Egy amerikai lánynak ez elég nagy változás volt. De cionistaként boldog voltam, és éreztem, hogy történelmi időket élünk” – emlékezett vissza Marilyn. “Személyenként két tojást kaptunk hetente. Havonta kaptunk egy kevés vajat és némi friss halat. Viszont padlizsánból rengeteg volt, abból kellett változatos ételeket főznöm”- tette hozzá.

Hét év katonai szolgálat után a család Amerikába költözött, hogy Peter egyetemre járhasson. Hamarosan diplomát szerzett, majd ledoktorált. Végül több mint húsz évet éltek Amerikában, mert Peter állást kapott az Apollo űrprogramban. 1970 áprilisában, amikor az Apollo 13 űrhajó műszaki problémák miatt nem térhetett vissza a Földre, Peter egyike volt annak a 11 tudósnak, akiket Texasba hívtak, hogy megoldást találjanak a problémára. Az űrhajó végül baleset nélkül tért vissza.

A család csak 1979-ben költözött vissza Izraelbe, és Jeruzsálemben telepedtek le. Ott élnek azóta is. Peter már 90 éves, de továbbra is végez fizikai kutatásokat, illetve a Jád Vásem múzeumában kalauzol látogatókat. Amikor amerikai csoportokkal beszél, mindig felidézi apja találkozását Zeev Zsabotinszkivel, a cionista mozgalom egyik legnagyobb hatású vezetőjével, aki 1938-ban a közelgő veszélyre figyelmeztette a lengyelországi zsidókat, és felszólította őket a kivándorlásra. “Nem hallgattak rá. Azt mondták egymásnak: ‘Mi zsidók, eddig is túléltünk mindent. Miért hagynánk itt mindenünket, amiért megdolgoztunk? Az amerikaiak és az oroszok hamar bevonulnak és hat hónap alatt véget ér a háború’. Nem is tévedhettek volna nagyobbat.”

Forrás: JPost

 

  • Küldés emailben