Ma, áv hónap 14-én van az olaszliszkai rebbe, Friedmann Cvi Hirsch (1808–1874) rabbi halálozási évfordulója. Írásunkban a magyarországi chaszid dinasztiák harmadik generációjának (a nagykállói és sátoraljaújhelyi rebbék utáni) nagyjáról emlékezünk meg.

A liszkai rebbe eredetileg Frischmann néven látta meg a napvilágot a hagyomány szerint Sátoraljaújhelyen. Nevét azért változtatta meg Friedmannra, hogy elkerülje a katonaságot és az azzal járó szombatszegést és a többi micva áthágását. Reb Hersele Teitelbaum Móséhez (1759–1841), az újhelyi rebbe mellé került, de megfordult több híres galíciai chaszid udvarban is, ahol az ottani rebbék fényes jövőt jósoltak neki.

Reb Teitelbaum halála után őt tekintették Magyarország képzeletbeli chaszid trónusának az örökösének, ezért sok chaszid költözött Liszkára, ahol letelepedett. Az addig álmos kis község utcái nyüzsgő élettel teltek meg, kalapos-kaftános tömegek feketéllettek a rebbe háza előtt, hogy egy-egy tanácsot kapjanak vagy áldást kérjenek.

Friedmann rabbi aszketizmusával eltért sok korabeli rebbe életvitelétől. Fizetését például jelképes összegben, csupán havi egy fortinban állapította meg. A hitközség felé csupán egyetlen kérése az volt, hogy egy házat építsenek neki, ahol a hozzá érkezőket fogadni tudja.

Hosszú tornácos lakóházának nem engedett fundamentumot lerakni, – tetteit ugyanis átjárta a Messiás-várás: az alapozás hiányával a rebbe azt akarta hangsúlyozni, hogy a „gólesz”, vagyis a Szentföldről való száműzetés csak rövid ideig tart, a Messiás eljövetele pedig hamarosan bekövetkezik, ezért nem is szükséges időtálló házakat emelni.

 A „liszkai siratófal” – Az olaszliszkai zsinagóga keleti fala 2010 tavaszán

Lakóházában két szoba volt, melyeket a konyha kötött össze, ahol szinte mindig pislákolt a láng és főttek a falatok a zarándokoknak a szentéletű felesége, Rebecen Kreintse (szül.: Lefkovits, 1808–1888/5648. svát 6.) tűzhelyén. Az egyik szoba összeköttetésben állt a metszőszobával, ahol a baromfikat vágták és véreztették ki. A verandáról lehetett megközelíteni a ház utolsó két helyiségét, a borházat és a mozdítható tetővel ellátott kamrát, mely az év nagyobb részében raktárként funkcionált, azonban Szukkotkor az ünnepi sátor volt itt, – ekkor a gerendákat illatos lombok borították. A ház végében állt a rebbe saját mikvéje, ahol reggeli rituális fürdőit végezhette.

Reb Hersele pénzt kért a tanácsaiért, na persze nem a szegényektől, kizárólag a tehetősektől, hogy aztán szétoszthassa azt a rászorulók között. A jótékonykodásban segítségére volt Steiner Jesájá (Reb Sájele, 1851–1925), legkedvesebb bóhere, akit később, mint a bodrogkeresztúri rebbét ismerjük.

A liszkai csodarabbinak állítólag csak két kívánsága volt a halálos ágyán. Az egyik, hogy Reb Sájele megházasodjon, a másik pedig, hogy felépüljön a liszkai zsinagóga. Előbbiért nem aggódott, mert úgy vélte, hogy pártfogoltja bárkit megkaphat asszonynak, de a zsinagóga felépülésében hathatós segítségét kérte, melyet végül álombeli üzenetekkel teljesíttetett be. A félezer ember befogadására alkalmas zsinagógát egyébként szintén fundamentum nélkül építették meg.

A rebbe sírja feleségével és utódjával, egyben vejével, Friedländer Chájimmaé (1840–1904) egy ohelben emelkedik a patakparti liszkai temetőben, ahová évről-évre a mai napig zarándokok sokasága vándorol el.

 A liszkai csodarabbi sírja

A különleges lakóházát sajnos a rendszerváltás környékén lebontották. A Holokauszt után magáramaradt zsinagóga köveit pedig lassan széthordták, hogy végül már csak az egykori keleti fal meredt az ég felé. Itt 2016 óta az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség kezdeményezésére egy különleges emlékhelyet alakítottak ki Szécsi Zsolt és M. Juhász Ágnes tervei alapján, melyről ide kattintva olvashatnak többet.

Reb Hersele szellemi öröksége két híres munkájában él tovább, melyek Ách Pri Tvuá (Munkács, 1875) és háJásár veháTov (Munkács, 1880–1889) címen jelentek meg, két-két kötetben.

 

Cseh Viktor

 

A sírkép Mózes Krisztián fotója, míg a zsinagóga romjának 2010-es képe a szerző saját felvétele.

 

Források:

 

Cseh Viktor–Mózes Krisztián, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei zsidó emlékek nyomában – két keréken (Budapest: Mazsike, 2018)

Gazda Anikó, Zsinagógák és zsidó közösségek Magyarországon – Térképek, rajzok, adatok. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1991. 172. o.

Megszakítás