A legkorszerűbb módszerrel vizsgálták meg a Máchpéla-barlangban talált cseréptöredéket

A hevroni Ősatyák barlangjában talált leletek azt bizonyítják, hogy mintegy 2700 évvel ezelőtt, az első Szentély idejében ez a helyszín zarándokhelynek számított. A hagyomány szerint e helyen nyugszanak – Ráchel kivételével – az ősapák és az ősanyák.

A kutatás azért jelentős, mert segíthet áthidalni azt az 1600 éves hiátust, ami a barlangok temetkezési célokra való használata és Heródes király építkezései között tátong. Heródes (héberül Hordosz) a polgári időszámítás kezdetét megelőző első évszázadban élt.

A helyszín a zsidók második legszentebb helye (a jeruzsálemi Templom-hegy után), és az iszlám is szent helyként tartja számon. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) soha nem folytattak ott részletes régészeti ásatásokat. Azt tudjuk, hogy a heródesi épület egy korábbi, feltehetően Hasmóneus-korabeli (i. e. II. század) építményen áll, ami közvetlenül a barlang fölé épült. A barlangba vezető lejáratot a XIII. században zárták el iszlám hatóságok, és évszázadokon át senki nem jutott le oda. Izrael 1967-ben foglalta vissza Hevront. A barlangot zsidók és arabok megosztva látogathatják azóta is. 1981-ben egy kis zsidó expedíció titokban bejutott a barlangba a lezárt lejáraton át (erről korábban részletesen itt írtunk) és valóban meg is találták a kettős barlangnyílást.

„1981-ben egy kis csoport bejutott a barlang terébe. Azt mondták, por, csontok és cseréptöredékek töltötték be azt” – magyarázta Dávid Ben-Slomó, az Árieli Egyetem archeológusa – „Négy edényt szedtek össze. Nem végeztek nagyon pontos munkát, de ez minden, ami erről a különleges helyről a rendelkezésünkre áll. A kerámiák a polgári időszámítás kezdete előtti VIII. századból származnak, ami sokkal közelebb visz minket ahhoz a történethez, melyet a Biblia mesél el nekünk a helyszínről.”

A régész a felszínre hozott cseréptöredékekről elmondta, hogy egy tál, egy kehely, egy kancsó és egy korsó darabjairól van szó, melyek nemrégiben különféle vizsgálatokon mentek keresztül. Ezek egyike a petrográfia volt, mely kövekkel és ásványokkal foglalkozó tudományág. Ennek segítségével a kutatók képesek megállapítani egyes műtárgyak geológiai eredetét, ami hozzásegít ahhoz, hogy földrajzi eredetét meghatározzák. Ebben az esetben úgy tűnik, hogy a barlangban talált edények a hevroni és a jeruzsálemi régió különféle területeiről származtak.

„Nem tudjuk bizonyosan, hogy mi lehetett a barlang szerepe az első Szentély idejében, de feltételezhetjük, hogy különféle helyekről érkeztek ide emberek.” – mondta a régész. – „Fennáll kérdésként az is, hogy vajon mások temetkeztek-e ide. Azt azonban elmondhatjuk, hogy úgy tűnik, ezt a helyet folyamatosan szent helyként tisztelték, zarándokhelynek tartották, és az ország különféle területeiről látogattak ide.”

Arról, hogy mi történt az ősatyák temetkezése után a barlanggal, a Biblia sem beszél. Míg Hevron, vagyis a város maga gyakran előkerül a prófétai könyvekben, valamint az iratokban (vagyis a zsidó Biblia Tórán kívüli részeiben), addig a barlangot sehol nem említik e szövegek. Nem sokkal az első Szentély időszaka előtt Hevron Dávid király államának fővárosa volt, mielőtt elfoglalta és fővárossá tette volna Jeruzsálemet. Az első Szentély időszaka fia, Slomó (Salamon) uralkodásának idején kezdődött, ekkor épült fel az első jeruzsálemi Szentély.

A barlanggal kapcsolatban rengeteg tisztázatlan kérdéssel állunk szemben. A kutatók azt remélik, hogy ezek a most azonosított edénytöredékek egy kis fényt gyújtanak a sötétségben. A darabok némelyike ugyanis olyan maradványokat tartalmaz, melyek analízisével további tudásra tehetünk szert. A cserepeket a Hevron mellett álló Kirját Árbá városának múzeumában őrzik.

 

zsido.com

 

Forrás: JPost

  • Küldés emailben