A látnoki képességű cánzi rebbe évfordulója

A 19. század közepén a nyugat galíciai Cánzban (Nowy Sącz, Lengyelország) egy új haszid dinasztia született, melynek alapítója Chájim Halberstam volt, a Divré Chájim halhatatlan szerzője és sok magyarországi zsidó rebbéje. Niszán 25-ére eső jorcájtja alkalmából rá emlékezünk.

Reb Chájim Halberstam (1797–1876), mint sok, később híressé lett rebbe egy vallásos, de nem haszid családban született egy Tarnogród nevű galíciai kisvárosban. Már kisgyermekként kitűnt a chéder többi nebulója közül. Amikor Reb Chájim még kisfiú volt, egyszer kilesték, amint a szobájában föl s alá járkált közben pedig azt suttogta maga elé: „Nem gondolok senki másra, csak egyedül Rád!

A fiatal bóher élete teljes fordulatot vett, miután a „lublini látóval” (Jákov Jicchák Horowitz, 1745–1815) találkozott, ugyanis ezután fordult a haszidizmus és a zsidó misztika felé. A következő években számos cádikot felkeresett, közülük pedig igen közeli viszonyba került a ropsitzi (Ropczyce, Lengyelország) rebbével, Reb Náftáli Cvi Horowitz (1760–1827) rabbival, akiről sokan úgy tartották, hogy benne maga a nagy Báál Sém Tov lelke élt tovább, miután Reb Náftáli Cvi aznap született, amikor a haszidizmus atyja megtért a Teremtőjéhez.

A cánzi rebbe átéléssel történő imádkozásáról legendákat zengtek, ezzel kapcsolatban maradt fent az alábbi történet is, amikor még a ropsitzi rebbénél lakott: amikor mesterének a felesége Rebecen Rivka észrevette, hogy Reb Chájim imádkozás közben mindkét lábával dobbantani szokott, holott az egyik lába béna volt, az aggódó szíve megszólalt és megfeddte férjét, hogy miért engedi tanítványának, hogy a beteg lábát megerőltesse?! Mondja meg neki, hogy csak az egészséges lábát használja, mire Reb Náftáli Cvi azt válaszolta: „éppen megtehetném, ha imádkozás közben egyáltalán tudná, hogy melyik az ép és melyik a beteg lába.”

Első felesége Baruch Fränkel-Teomim (1760–1828) leipniki (Lipník nad Bečvou, Csehország) rabbi leánya, Ráchel Fejge (1781–1845) lett, akitől öt fia és három leánya született. Miután az első rebecen meghalt, annak húgát vette feleségül, kinek furcsa módon nem tudjuk a nevét, tőle azonban nem született gyermeke. Harmadik felesége a tartnói (Tarnów, Lengyelország) rabbi, Jechiél Cvi Unger (1806?–1880) leánya Ráchel Dvora lett, akitől további három fia és négy leánya született. Leányaiból haszid rebecenek, fiaiból (egyik, Árje Lájbis fiatalon elhunyt) pedig szintén rebbék lettek:

 

  • Reb Jechezkiél Srágá Halberstam (1814–1898) sinevai (Sieniawa, Lengyelország) rebbe lett
  • Reb Dávid Halberstam (1821–1894) ksanoveri (Chrzanów, Lengyelország) rebbe lett
  • Reb Méir Nosszon Halberstam (1827–1855) a bobovi (Bobowa, Lengyelország) dinasztia atyja volt
  • Reb Áháron Halberstam (1828–1903) a második cánzi rebbe lett
  • Reb Báruch Halberstam (1829–1906) a gorlitzei (Gorlice, Lengyelország) rebbe lett
  • Reb Sólem Lézer Halberstam (1861–1944) az újfehértói („rácferter”) rebbe lett
  • Reb Jesájá Halberstam (1864–1944) a csekovi (Czchów, Lengyelország) rebbe lett

 

A 20. század elejére csupán kevés olyan haszid dinasztia volt, melynek ne lett volna kapcsolata a Halberstam-családdal.

A fiatal rebbe családjával 1828-ban költözött Cánzba, ahol akkoriban mintegy 7500 ember élt, melynek harmada volt zsidó. Reb Chájimnak sikerült nem csupán egy új haszid udvartartást kiépítenie a városban, de a hitközségi rabbihivatalt is megszerezte, tehát Cánz hivatalosan is elismert rabbija is ő volt. Háláchá-tudásáért egyhamar széles körben elismerték a haszid közösségeken kívül is. Reb Chájim integrálta a klasszikus tórai műveltséget a haszid mestereinél látottakkal. Ellenzett mindenféle újítást és a modern kor vívmányainak használatát. A szerénységre törekedett, sőt, még az aszkétizmust sem vetette meg, a fényűző pompával élő rebéket, mint például a csortkovi (Chortkiv, Ukrajna) és a szadagorai (Sadhora, Ukrajna) dinasztiákat éles szavakkal ítélte el.

A Divré Chájimot egy kifejezetten dogmatikus szellemi vezetőnek írják le, aki egyszer azt is mondta, hogy ő bizony a generációjában senkitől sem fél és nem is hajlik meg más előtt. Harcos jellemét példázza az is, hogy amikor Reb Steiner Sájele (1851–1925) a mestere, a liszkai cádik halála után felkereste, hogy maradjon Olaszliszkán, ahol a csodarabbi családja ellenezte a maradását, vagy költözzön másik helységbe, mire Reb Chájim azt válaszolta neki, hogy tartson ki a végsőkig és maradjon Olaszliszkán. A tanács nagy fejtörést okozott a jámbor Reb Sájelének, aki hazafelé úton még meglátogatta a nadvornai (Nadvirna, Ukrajna) rebbét, Mordchele Dverner (Mordecháj Leifer, 1824–1894) rabbit, aki viszont azt mondta neki, hogy a cánzi rebbe ugyan nagy harcos, de te békés ember vagy, költözz Bodrogkeresztúrra és folytasd ott azt, amit mesteredtől tanultál.

A cánzi rebbe viszont nem csupán szigorával, hanem jótékonyságával is kitűnt, melyről számos legenda kering, olyanok is, hogy amikor már nem volt miből adnia, akkor inkább zálogba tette saját értékeit. Egy róla szóló történet például a következőképpen hangzik:

Egyszer Reb Dovid Smuél, a cánzi rebbe egyik legrégebbi haszidja állt kéréssel a mestere elé, hogy segítsen neki leányát kiházasítani. Azonban a kérést – Reb Dovid legnagyobb meglepetésére – a rebbe megtagadta. Velem bánsz így? Az egyik leghűségesebb haszidoddal, kérdezte könnyektől visszafogott hangon Reb Dovid.

Menj Bécsbe és ott Móse ben Chájimtól többet is fogsz kapni, mint amennyire a leányod esküvőjére lenne szükséged! – utasította őt a rebbe. A haszid viszont nem értette a dolgot, hát hogyan találhatna meg egy olyan nagy városban valakit, akinek még a vezetéknevét sem ismeri… A rebbe azt tanácsolta neki, hogy menjen be egy zsinagógába és ott a templomszolgának adjon egy kis borravalót, miért cserébe az elmondja merre lakik Móse ben Chájim. Keresse fel a lakásán és ott mondja meg neki, hogy a cánzi rebbe azt üzeni neki, hogy adja ki neked a 800 koronát!

Reb Dovid Smuél nem mert többet szólni, hanem elindult Bécsbe. A Monarchia fővárosában rögtön egy zsinagógába sietett, ahol egy embertől tudakolta hol lakik Móse ben Chájim. A zsidó először gúnyosan felnevetett, hogy lehet valaki annyira balga, hogy azt gondolja csak így megtalál valakit, de aztán megnyugtatta, hogy szerencséje van, ugyanis ő éppen abban a stiebelben sámesz, ahol ez a Móse imádkozni szokott. Majd a sámesz húsz fillérért cserébe elkísérte Móse lakására.

Reb Móse, ajtót nyitott, sólem áléchemmel köszöntötték egymást, majd Reb Dovid Smuél átadta a cánzi rebbe üzenetét, mire a másik felhorkantott, hogy: „Micsoda?! Hát a cánzi rebbének talán folyószámlája van nálam, hogy bemondásra fizessek neki 800 koronát? Különben is honnét szedjek ilyen sok pénzt?”

Reb Dovid Smuél nem igazán tudott erre mit mondani, mint hogy neki szüksége van a pénzre, hogy kiházasítsa a leányát, mire a bécsi kereskedő azt gondolta, hogy majd egy 50 koronással lerázza a cánzi rebbe koldusát. Azonban Reb Dovid Smuél határozottan visszautasította a bankjegyet és kijelentette, hogy ő addig nem távozik, míg a rebbe által meghatározott összeget meg nem kapja, hiszen nem szabad egy olyan szent embernek ellent mondani, mint Reb Chájim Halberstam.

Alkudozás indult, a kereskedő már 100 koronát ajánlott, de a rebbe küldöttje csak nem állt kötélnek. A vitát meghallotta Reb Móse felesége is, aki csodálkozva kérdezte férjét, hogy mégis mi történik itt. Amikor az asszony meghallotta a történetet, azonnal mondta a férjének, hogy fizesse le azt a 800 koronát, mert azzal ő tartozik a rebbének. Reb Móse teljesen elképedt az asszony válaszán, mire a nő elmondta, hogy történt az eset:

Hogy Pesten egy esküvőn találkozott a cánzi rebbével, ahol már a hüpe alatt állt a pár, amikor a rebbe megszólította a vőlegényt, hogy az ő szülei hol vannak. A fiú elmondta, hogy kisfiúként a Dunában fürdött, amikor a folyó elsodorta, Pesten ért partot, ahol jószívű emberek találtak rá és felnevelték, de nem tudja, hogy kik az igazi szülei. A rabbi erre a menyasszony szüleihez fordult, hogy megkérdezze hány gyermekük van, mire azok mondták, hogy kettő. A cádik tovább kérdezgette őket, hogy nem volt-e korábban még egy gyermekük, mire az asszony sírásba fakadt ki, hogy de igen, amikor még vidéken éltek, akkor a kisfiuk nyomtalanul eltűnt. Reb Halberstam megkérdezte, hogy nem volt-e a fiúnak egy ismertető anyajegye? Mire a nő mondta, hogy de igen, a jobb lábán. Ezután a rebbe a fiút a szomszéd szobába kísérte, ahol megállapította, hogy ő az elveszett fiú. Az esküvőt persze nem tartották meg, de nagyon boldog volt mindenki a viszontlátásnak, a sok év utáni családegyesítésnek.

A cánzi rebbe látnoki képességének hamar híre ment Pesten, mire Reb Móse felesége is felkereste a cádikot s kérte őt, hogy áldja meg családját jómóddal, amit a rebbe készségesen meg is tett. Az asszony kérdezte, mivel tudná meghálálni a rabbi jóságát, mire az azt mondta neki, hogy ha majd egyszer küld hozzá valakit, akkor adjon neki annyi pénzt, amennyit ő üzen!

Reb Dovid Smuél ilyen csodák után kapta meg a 800 koronát, miből leányának fényes esküvőt tudott szervezni.

 

Emlékéből fakadjon áldás!

 

Cseh Viktor

 

Források:

 

Besser, Yisroel, Reb Shayele – The Warmth and Wonder of Kerestir. Jerusalem: Feldheim Publishers, 2017.

Biale, David et al. (ed.), Hasidism – A new history. Princeton and Oxford: Princeton University Press, 2018.

Buber, Martin, Haszid történetek, vol. II. Budapest: Atlantisz Könyvkiadó, 1995.

„Történet a szandeci maggidról”, Egyenlőség, 1925. 44. évf. 36. szám, 6. old.

  • Küldés emailben