A lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi minden korosztálynak a „nyelvén” tudott beszélni. Számos visszaemlékezés tanúsítja, hogy a serdülőkör érzékeny időszakában nagy tapintattal és bölcsességgel segített eligazodni a hozzá fordulóknak – legyenek azok maguk a gyerekek vagy szüleik. Két ilyen levélből idézünk.
A korlátokat ki kell jelölni a felelõs személyiség kialakulÁsÁhoz
Az igazi oktatás nem csupán tények és információ átadásából áll. Az oktatás alapvető szerepe, egyben egyik legelső és legfontosabb célja az egészséges és produktív egyéniség kialakítása, továbbá az egyén megóvása a benne rejlő negatív tendenciáktól és káros személyiségjegyektől. Mindez különösen igaz a kisgyermekek nevelésére.
Az ember önmaga nem képes objektív módon megítélni saját jellemét. Az ember ösztönei és veleszületett, anyagi természete, illetve önmagával szemben tanúsított elfogultsága miatt gyakran nem látja tisztán saját rossz tulajdonságait. Emiatt a megfelelő nevelés elengedhetetlen feladata, hogy hozzásegítse az egyént az önvizsgálat képességének kialakításához és gyakorlásához.
Az ezzel kapcsolatos első tórai utalás a tudás fájának története, mely „kívánatos volt a szemnek”, és ezért úgy vélték, hogy bizonyára „jó az eledele” (1Mózes 3:6.).
A mindent elsöprő vágyakozás eredménye az lett, hogy figyelmen kívül hagyták az Örökkévaló figyelmeztetését, és a halál úrrá lett az emberiségen. Más szavakkal, az élvezetek utáni vágyakozás gyakran „elvakítja” az ember józan ítélőképességét.
Salamon, minden emberek legbölcsebbike ezt tanította:
„Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.” (Példabeszédek 13:24.)
Ez azt jelenti, hogy a pozitív személyiség kialakítása és a káros jellemvonások megszüntetése a hatékony gyermekkori oktatás és nevelés egyik hangsúlyos eleme kell hogy legyen.
Az e téren mutatott hanyagság nem más, mint a gyűlölet kifejezése a gyermekkel szemben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akik nem kaptak megfelelő és szigorú nevelést, és korlátok nélküli közegben nőttek fel, a későbbiekben súlyos kritikával illeték szüleiket.
A szüleiket és tanáraikat hibáztatták, amiért „kímélték botjukat”, s ebben látták saját, hibás döntéseik, illetve rossz irányba fejlődött személyiségük okát.
Manapság ezt már a saját tapasztalataink igazolják.
A nevelés alapvető szerepe nemcsak a gyermekek másoktól eltanult jellemvonásainak és szokásainak megváltoztatása kapcsán fontos, hanem a velük született hajlamok tekintetében is, melyek részei alapvető természetüknek.
A gyermekeket e téren is nevelni kell, és szüleiknek és tanáraiknak határozott és pozitív módon kell részt vállalniuk a gyermekek ösztönös viselkedésnek megváltoztatásában.
Mert, ha „kímélik botjukat”, és arra várnak, hogy a gyermek magától váljon éretté és önállóan tanuljon meg felülkerekedni ösztönein, akkor a gyermek önmagában és néha a környezetében is kárt tesz a tanulási folyamat során. A szigorú nevelés valójában a legnagyobb szívesség, amit a gyermekért tehetünk.
(5476-1986, Purim)
Serdülők – legyünk érzékenyek az igényeikre
… Szeretnék rámutatni valamire, amivel nyilván Ön is tisztában van, s ez nem más, mint fiának életkora. Ő éppen a gyermekből a felnőtté válás rendkívül sok feszültséget hordozó időszakát éli. A serdülőkor igen érzékeny periódus, ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy ne tegyünk semmi olyasmit, ami csak növelné az ezzel járó nehézségeket.
Ez kiemelten fontos egy olyan országban, mint a miénk, … ahol még a felnőttek is ki vannak téve [negatív kulturális és társadalmi] hatásoknak, és nagy akaraterőre van szükség ahhoz, hogy az ember felülemelkedjen rajtuk; a serdülőkkel kapcsolatban ez sokszorosan igaz.
A fent említettek fényében mi sem természetesebb – különösen a szülők számára –, mint szent kötelességünknek tekinteni, hogy mindent megtegyünk a tinédzserek lelki nyugalmáért, s így tegyük könnyebbé küzdelmeiket. Természetesen mindent olyan befolyástól is óvni kell őket, mely gyengítené akaraterejüket a káros külső hatások elleni harcban.
Egy további észrevétel: a hitet, vallást és érzelmeket tekintve minden ember egy önálló világ. Ez nem igaz azonban az értelemmel kapcsolatban, hiszen rábeszéléssel s meggyőzéssel képes az egyik ember megváltoztatni a másik gondolkodását. Leginkább a fiatalok hajlamosak arra, hogy idealizáljanak valakit, és átvegyék az illető viselkedését.
Rendkívül nehéz egy ilyen személy érzelmeit és viselkedését megváltoztatni, és minden próbálkozás, mely erre irányul, különösen egy serdülőkorban lévő fiatal esetében, súlyos következményekkel járhat.
(A Rebbe egy 5726-ban [1966-ban] kelt leveléből)
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 116. szám – 2019. március 4.