Minden lágerben és gettóban más-más pénznemet vezettek be, s a bankjegyek felhasználását is különböző rendeletekkel szabályozták.
A nácik 1933-as hatalomra jutásukat követően azonnal megkezdték a rezsim ellenségeinek módszeres üldözését, köztük természetesen a zsidókét is. A választási győzelem után néhány héttel már el is kezdődtek a letartóztatások: zsidókat, szociáldemokratákat, kommunistákat és ellenzékieket gyűjtöttek össze. A letartóztatott embereket koncentrációs táborokba szállították: Dachauba, Ravensbrückbe, Buchenwaldba és Oranienburg-Sachsenhausenbe. Ez utóbbi, Berlinhez közel fekvő láger volt az első, ahol a nácik saját valutát vezettek be. A táborban használt pénz a külvilágban értéktelen volt. Később további lágerekben, majd gettókban vezettek be saját fizetőeszközt, először Németországban, majd Kelet-Európában is.
A saját pénznem bevezetésének több oka volt: először is, a tábor- és gettólakókat kötelezték arra, hogy átváltsák megtakarításaikat az új pénzre. Így a valódi értéket képviselő bankjegyek a nácikhoz vándoroltak, akik sokkal kevesebbet érő pénzre váltották a fogvatartottak vagyonát. Másodszor, az új pénz nem ért semmit a külvilágban, így nehezebbé vált a szökés. Ha valakinek sikerült is elszöknie, nem volt pénze, amivel élelmet vagy ruhát vásárolhatott volna magának. A kényszerű pénzcserének ezen felül lelki hatása is volt: a táborba vagy gettóba zárt emberek végképp úgy érezhették, hogy megszakadt a kapcsolatuk a külvilággal és már nem részei a társadalomnak. Ezzel együtt a pénzforgalom, a kifizetések, a pénzért vásárlás ténye a normalitás látszatát keltette, s ez eleinte fontos volt a nácik számára, elsősorban a táborokat ellenőrző külföldi bizottságok és a Vöröskereszt hivatalnokai előtt.
A különböző helyszíneken bevezetett valuta nem volt egységes. Eltérő volt a bankjegyek kinézete is. Bizonyos helyeken kétoldalas, igényes kivitelű bankókat nyomtak, különösen Oranienburg-Sachsenhausenben, a hollandiai Westerborkban, Theresienstadtban és a lodzi gettóban, ahol Dávid-csillag díszítette a bankjegyeket és még fémpénzt is vertek. Dávid-csillag díszítette a theresienstadti gettó bankjegyeit is. A pénzt nem márkának, hanem a koronának (Kronen) nevezték, mert ez volt a fizetőeszköz Csehszlovákiában. A gettóban a bankjegyeket egy saját bank adta ki, kibocsájtóként a Zsidó Bizottságot tüntették fel.
Mivel hatalmas zsidó tömegek kerültek német uralom alá, a bankókat is milliószámra kellett előállítani. Elsősorban kisebb, 1, 2, 5, 10, 20 korona névértékű bankjegyek készültek, de voltak nagyobb, százkoronás címletek is. Érdekes módon ezekből nagy mennyiségű felhasználatlan példány maradt fent, feltehetően azért, mert a gettóban nem voltak olyan értékes árucikkek, melyek megvásárlásához szükség lett volna nagy címletű bankjegyekre.
A bankjegyeket általában zsidó művészek tervezték. A theresienstadti gettó bankóin a kőtáblákat tartó Mózest láthatjuk. Ha figyelmesebben szemügyre vesszük az ábrázolást, feltűnik, hogy Mózes keze kitakar egy sort a tízparancsolatból, a „Ne ölj!” parancsát. Az alkotó talán így akarta megüzenni, hogy mi is folyik valójában a gettókban.
zsido.com
Forrás: NLI