Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2020-04-08 19:05 - Ünnep kimenete: 2020-04-11 20:16:00

A kaftán és ami mögötte van

A zsidó nép történetében a különböző viseletek követték a kor mainstream divatját, nemcsak időben, de földrajzi elhelyezkedés tekintetében is. Míg a keleti országokban élő zsidók ruhái alig megkülönböztethetők a nyugati ember szemével az őket körülvevő népek viseleteitől, az európai zsidók is a kor és az adott ország divatja szerint öltözködtek. Nem feledve persze, hogy ezeket az öltözködési trendeket megspékelték a vallási szabályok betartásához szükséges „kiegészítőkkel”.

 

A zsidós öltözék kialakulása

Az európai zsidók öltözködési szokásai a 18. század elején váltak jól elkülöníthetővé a többségi társadalom ruházatától, abban az időben, amikor a vallási reformációt a felvilágosodás és az egyház térvesztése folytán az állam és egyház szétválasztása követte. Ezek a társadalmi és politikai folyamatok az addig elkülönített zsidó közösségek ajtajait is megnyitották a „haladó” eszmék előtt és a zsidóság tekintélyes része is elindult a felvilágosodás, majd ennek folyományaként az asszimiláció útján.

A vallásához és hagyományaihoz ragaszkodó zsidók úgy érezték, hogy minél inkább erősödik a nyomás a szekularizálódás irányába, annál inkább kötelességük annak ellenállni és még a „cipők fűzőjének színén sem változtatni.”

Így alakult, hogy a hászid és en­nek ellenpólusaként, de szintén az or­todoxia mainstreamjében műkö­dő mitnáged közösségek „befagyasztották” a 18. századi, jellemző­en a lengyel és az ukrán-orosz nemesség által viselt ruhadarabok többségét, melyek azóta klasszikus zsidó viseletté váltak. Itt érdemes megjegyezni, hogy a nem-hászid ortodoxia igazodott némiképp a többségi társadalom divatjához, persze mindig „zsidósan”, a vallásjogi törvények és a szemérmesség adta kereteken belül.

 

Ahány ház, annyi kaftán

A hászid közösségekben is csak első rátekintésre mondható egységesnek a kép, hiszen szekértő szemek azonnal észreveszik, hogy ahány hászid udvar, annyi viseletbeli különbség.

A kaftánt illetően például számos típust ismerünk. A hosszú, fekete zakóból vagyis kaftánból jellemzően más-más fajta a szombati, illetve a hétköznapi. Míg a hétköznapi leginkább gyapjúból, a szombati és ünnepi viselet selyemből készül, persze a modern ruhaipar itt is olcsósított, és ma már bevezette a viszkózt, illetve más szintetikus anyagokat is. A kaftánok mintája viszont abszolút divat kérdése, vannak egyszerű fekete, és mintás anyagok is, sőt a hászid udvarokat vezető rebbék némelyike színes, leginkább kék, arany, ezüst vagy fehér kaftánt is hord, leginkább csak különleges alkalmakkor.

Amellett, hogy a kaftán lengyel nemesi viselet, minden bizonnyal a jeruzsálemi Szentélyben szolgálatot végző papok viseletére is emlékeztet némiképpen, ami persze kölcsönöz egyfajta spirituális jelleget is ennek a ruhadarabnak.

Érdekes, hogy a Jeruzsálemben évszázadok után először megtelepedett zsidók hászid közösségei hétköznap kék-fehér, szombaton fehér-arany csíkos kaftánt viselnek a mai napig, mely érdekes kombinációja az Európából érkező és a helyi, közel-keleti divatnak.

 

Strájmlik és szpodekek

Kaftán tekintetében talán kisebb az egyes hászid udvarok közti különb­ség, mint más ruhadarabnál. A szom­baton és ünnepnapokon viselt szőr­mesapka, a strájmli kinézete már nagyobb eligazodást kínál. Míg a há­szid udvarok többsége a klasszikus méretű strájmlit viseli, az egyik legnagyobb, ma jellemző­en Izraelben élő irányzat, a guri há­szi­dok egy magasabb, kucsmára em­lékeztető szőrmesapkát viselnek, me­lyet szpodeknak hívnak. Míg a strájm­li viselése esküvő után esedékes, szpodeket más hászid udvarok rebbéinek gyermekei már bár micvó korban hordanak, mikor azután maguk rebbék lesznek, felnőttkoruk­ban ezt a szpodeket Hanuka és Purim alkalmával ismét felveszik.

Ugyanakkor ne gondolja senki, hogy a „divatozás” nem éri el ezeket a közösségeket is. A mai strájl­mik például nemcsak a használt tech­nológia miatt minőségben sokkal job­bak, mint múlt századi elődeik, de az elmúlt években egyre magasabbak is, és mivel coboly vagy nyest farok szőréből készülnek, áruk majd’ minden esetben meghaladja az 5 ezer dollárt.

 

Nadrág, bricsesz, harisnya

A kaftán másik fontos kiegészítője és egyben árulkodó jel arra vonatko­zóan, hogy viselője melyik hászid ud­varhoz tartozik, az a nadrág, illetve a bricsesz vagy a harisnya. Ugyanis, míg a Magyarországról el­szár­mazott legnagyobb hászid ud­var, a szatmári hászidok többsége hétköznap egyszerű fekete nadrágot, szombaton azonban hosszú fe­hér zoknit visel, más hászid irányza­tok, például a Galíciából el­származott belzi hászidok, fekete ha­ris­nyát viselnek.

A fehér zokninak persze vallásjo­gi jelentőséget is találni, ugyanis a kabbalisztikus hagyományokon nyugvó szokás úgy tartja, hogy az em­ber szombaton legalább négy fehér ruhadarabot igyekezzék viselni.3

 

A chábád-divat

Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg a Chábád hászidok viseletét, mely leginkább a lubavicsi rebbe által hordott ruhatípusokat részesíti előnyben. Mivel a Rebbe, mielőtt 70 éve átvette volna a mozgalom irányítását, hétköznap öltönyt hordott, a férfiak többsége öltönyt visel, fedora típusú fekete (vagy ritkán ugyan, de más színű) kalappal. Szombaton és ünnepnapokon a férfiak selyemből készült frakkhoz hasonló felöltőt, ún. kapotét öltenek. A Chábád szokásokra sokat adó hászidok hétköznapra eső ünnepi eseményeken, mint például egy esküvő vagy bár micva alkalmával, illetve a félünnepeken, azaz Peszách és Szukkot középső napjain, gyapjúból készült kapotét hordanak.

Annak dacára, hogy a hatodik lubavicsi Rebbe, Joszef Jichák Schneerson rabbi szombatokon és ünnepnapokon szpodeket hordott, utódja, a hetedik rebbe, Menachem Mendel Schneerson nem követte ezt a szokást, és szombaton és ünnepnapon is, hétköznaphoz hasonlóan, fedora típusú fekete kalapot hordott.

 

1 Misna, Ávot 4:20.; 2 Bámidbár Rábá 13:20.; 3 Chájim Vital rabbi: Sáár HáKávánot 63a.; 4 4Mózes 37–41., 5Mózes 22:12.; 5 Sulchán áruch OC 24:1.; 6 Mönáchot 41a.; 7 Lásd Möászéf löchol hámáchánot 8:18.; 8 uo.; 9 Mágén Ávrahám 8:13. a Kabba­la alapján; 10 uo. 8:11., lásd még Likuté szichot 33. kötet 95–104. oldal); 11 Sulchán Menáchem 2. kötet 23–24. oldal; 12 Responsum 1. kötet 434. fejezet; 13 Lásd Áruch hásulchán uo. 10:16.; Piszké tsuvot 10:14.; 14 Uo. 7.

 

Megyeri András Jonatán írása

A cikk az Egység 127. számában jelent meg

Miért háromsarkú a zsidós frakk?

 

A Tórábn szerepel az a micva4, hogy ha valaki olyan ruhát visel, aminek négy sarka van, akkor „aggassanak [cicit] rojtokat ruhájuk sarkaira”.

Ez egy sajátos micva más előírásokhoz képest, hiszen nem azt írja elő a Tóra, hogy kötelező négysarkú ruhát viselni, ami el van látva rojtokkal, hanem azt, hogy tilos négysarkú ruhát viselni, amíg nem rak rá rojtokat az ember, de dönthet úgy, hogy nem visel négysarkú ruhát egyáltalán5. Azonban a Talmud6 idézi, hogy az angyal rav Kátinának azt mondta, Isten mérges azokra, akik önszántukból nem igyekeznek teljesíteni a cicit micváját.

A gyakorlatban az a szokás, hogy a reggeli imához mindenki (illetve chászidoknál csak a há­zasemberek7) nagy tálitban (tálit gádol) imádkoznak. Napközben pedig az istenfélő zsidók kis tá­li­tot (tálit kátán, amit a köznyelv cicesznek hív) viselnek8 az ingük alatt9, egyes haszid csoportok tagjai pedig az ing fölött10.

Létezik azonban egy másik ruhadarab, amit gyakorta viselnek vallásos férfiak, és beleeshetne a négysarkú ruha kategóriájába. Ez a kapota (más néven szirtuk), ami egyfajta frakk kabátot jelent, amit a litvániai rabbik és ros jesivák, va­lamint a lubavicsi rabbik hétköznaponként viselnek és aminek selyemből készült változata a lubavicsi haszidok sábeszi öltözéke11. Ez abban különbözik a ma­gyar haszidok által használt, szom­baton viselt selyemkaftántól, hogy hátul magasan fel van sliccelve.

Ezeknek az ún. Prince Albert szabású kabátoknak a háta a teljes hossz több mint a feléig át van vágva, így a slicceléstől négy sarkuk képződik. Felmerül a kérdés, miért nincs rajtuk mégsem cicesz rojt. Ebben a kérdésben a RáSBÁ véleményét12 követik általában, ami szerint csak az a ruha számít négysarkúnak, ami teljesen nyitott, vagyis át van vágva az anyag a teljes hosszán13. A Sulchán áruch szerint14 viszont csak akkor nem számít négysarkúnak, ha ke­vesebb, mint a fele van átvágva az anyagnak – vagyis az ilyen kápotákra mégis kellene ciceszt tenni. Ezért terjedt el az a megoldás, hogy az ilyen kaftánok egyik hátsó sarka le van kerekítve legalább hat centiméter hosszan és ugyanilyen szélesen, hogy biztosan csak három sarka legyen a ruhadarabnak.

Gyakori, hogy a hosszú télikabátok is fel vannak kicsit sliccelve hátul, azonban ezeknek általában legfeljebb a teljes hossz 20–30 százaléka van felvágva, így semmilyen vélemény szerint nem számít négysarkú ruhadarabnak.

Oberlander Báruch rabbi írása

 

  • Küldés emailben