„A járvány elkülönülés, az AlefKids együttlét”

Bárki, aki már részt vett az AlefKids programjain tudja: az EMIH ifjúsági szervezete olyan, mint egy család. Egy kiterjedt és zajos, ugyanakkor támogató és elfogadó család. Ez a szellemiség nem alakul ki magától: a program szervezőjének, Hurwitz Devora Lea rebbecen túláradó szeretete, mások iránti figyelme és törődése mindenkire átragad, aki kapcsolatba kerül vele.

„A koronavírus mindennek az ellentéte, amit az AlefKids képvisel” – magyarázza a rebbecen, amikor a most záruló első félév tapasztalatairól kérdezem. „A járvány csupa előírás, elkülönülés és félelem, az AlefKids csupa szabadság, együttlét és nyitottság. Éppen ezért fontos, hogy annyi szeretet adjunk, amennyit csak tudunk. Amint megjelenik valaki a képernyőn, rögtön köszöntjük, egyenként örülünk mindenkinek. A gyerekek nagyon várják, ebből töltekeznek fel egész hétre.”

Mint elmondta, noha a vártnál sokkal jobban működnek a programok az online térben, vannak nagyon váratlan kihívások is. „Mindenki rejtőzni szeretne, főleg a kamaszok. Nagy bátorság és bizalom kell ahhoz, hogy bekapcsoljuk a kameránkat és megmutassuk az arcunkat, de csak így tudunk közösséget építeni.”

Ez pedig, akármilyen hihetetlen, még ilyen körülmények között is sikerül: „A szülők elképesztően támogatják egymást – mert nekik is nagy szükségük van támogatásra. Képeket küldenek, érdeklődnek egymás dolgai iránt, segítenek egymásnak. Fantasztikusak.” Mint mondja, a program attól működik, hogy mindenki mindent belead: „Ebben benne vannak a szülők, akik segítik a gyerekeket, benne vannak a gyerekek, akik nagyon lelkesek és a madrichák, akik szívükkel-lelkükkel dolgoznak azért, hogy jól menjenek a programok.”

Saját környezetében is tapasztalja, hogy járvány nemcsak a tes­ti egészségünkre veszélyes, hanem a lelkünkre is: „A kapcsolat hiánya a legnehezebb. Máskor találkozunk, megöleljük egymást, beszélgetünk, együtt vagyunk – ennek a hiánya nagyon ne­héz. Hogyan küzdjük le? Interaktív játékokkal, modern technológiát használva, hogy bevonjuk a gyerekeket. Igyekszünk nagyon kreatívnak lenni.”

A rebbecen szerint a legfontosabb, amit megtanultunk a járvány alatt, hogy mekkora szükségünk van egymásra: „Arra bíztatok mindenkit, hogy ha bármi kérdése van, nyugodtan hívjon fel, ne aggódjon, hogy esetleg zavar. Ez a legtöbb, amit most tehetünk: telefonálunk, megosztjuk a gondokat, elmondjuk, mire lenne szükségünk és együtt kitaláljuk, hogyan segíthetünk egymásnak. Így élünk túl.”

Steiner Zsófia

  • Küldés emailben