A francia zsidók Le Penre szavaznak?

Mármint a hírhedt szélsőjobbos politikus lányára, aki minden erővel azon dolgozik, hogy kiszorítsa folyamatosan kínos nyilatkozatokat tevő apját a Nemzeti Frontból (FN). A francia zsidó közösség egy része nyitott az FN-re, mert a valódi veszélyt az iszlamistákban látják.

A Nemzeti Front szalonképessé tételén évek óta fáradozó Marine Le Pen, akinek pártja a márciusi helyhatósági választáson a voksok 25,97 százalékával a második lett, néhány napja nem a baloldallal, nem a konzervatívokkal, hanem a saját apjával kénytelen megküzdeni. A 86 éves veterán pártalapító nemrég egy interjúban ismét bagatellizálta a náci gázkamrák szerepét, és védelmébe vette a II. világháború idején a nácikkal kollaboráló Philippe Pétain marsallt. Ráadásul „eltúlzottnak” nevezte, ahogy a lánya irányítása alatt az új FN-vezetés az antiszemitizmus és az idegengyűlölet vádja ellen védekezik.

Nem ez az első eset, hogy a 2011 óta félreállított, nyíltan rasszista, antiszemita és bevándorló-ellenes ex-pártelnök, Jean Marie Le Pen fittyet hány lánya új, mérsékelt politikai vonalára, és mellesleg az FN politikai szereplésére. A gázkamrákról már korábban is hasonlóan vélekedett, tavaly pedig a zsidó származású slágerénekesről, Patrick Bruel-ről jegyezte meg, hogy legközelebb „a kemencében végzi”. Arról is értekezett, hogy az ebola vírus „megoldaná” a tömeges afrikai bevándorlás problémáját.

A 2017-es elnökválasztást szem előtt tartó, 46 éves Marine azonban komoly imázsváltást hajtott végre, fasisztoidból egyfajta nemzeti-konzervatív párttá változtatta az FN-t, megtiltotta a fajgyűlölő kiszólásokat, az EP-ben pedig elutasította az együttműködést az olyan rasszista pártokkal, mint a Jobbik vagy a görög Arany Hajnal. És bár a szavazói bázist nyilván nem tudta lecserélni, kétségtelenül szalonképesebbé (és ezzel: választhatóvá) tette az FN-t. Ami érdekes: a félmilliós francia zsidó közösség egy része számára is.

Ennek elsősorban az az oka, hogy a Nemzeti Front olyan világi, demokratikus pártként láttatja magát, amely az iszlám fundamentalizmussal szembeni utolsó védőbástyája a köztársaságnak. Marine Le Pen többször beszélt arról, hogy a radikális muszlimok által uralt negyedek mennyire veszélyesek a zsidók, a melegek és a nők számára. Elemzők szerint a zsidókkal szembeni beszólások és utcai támadások, de különösen a januári Charlie Hebdo-merénylet megteremtették a táptalaját annak, hogy sok zsidó hajlandó legyen az FN-re mint a leghatározottabban iszlámellenes pártra szavazni. A 80-as években egyébként még Jean Marie Le Pen is megpróbálkozott a zsidó szavazatok begyűjtésével, mérsékelt sikerrel.

Arról természetesen nincsenek adatok, hány zsidó szavazatot kapott márciusban Marine Le Pen, de egy 2012-es felmérés azt mutatta ki, hogy a francia zsidók 13,5 százaléka rá szavazott, míg apjára 2007-ben csak 4 százalékuk voksolt. Az IFOP közvéleménykutató vezetője megerősítette, hogy a zsidók között erősen nőtt az FN elfogadottsága, még akkor is, ha az továbbra is a nemzeti átlag alatt van; a zsidó „jobbratolódás” egyébként már a 2000-es második intifáda megindítása óta érzékelhető. Több francia városban az FN-nek zsidó jelöltjei is vannak. Ugyanakkor sokan nem értik, hogyan lehet egy olyan pártra szavazni, amelynek máig szerves része az antiszemitizmus.

A Frontnál úgy látják, a zsidó szavazatok harmadát is meg tudnák szerezni, bevándorlásellenes politikával és például annak követelésével, hogy szűnjön meg a mecsetépítések állami szubvenciója. Ha azonban az egyre önjáróbb Jean Marie Le Pen továbbra is ragaszkodik szélsőséges közléseinek szabadságához, az sokakat visszatarthat attól, hogy komolyan vegyék Marine ajánlatát a számukra. Ráadásul továbbra is az FN vezetőségi tagja az a Bruno Gollnisch EP-képviselő, akit 2004-ben holokauszt-tagadásért bíróság elé citáltak, ám végül nem ítéltek el.

 

Zsido.com, MTI

Kép: wikimedia.org

  • Küldés emailben