Az amerikai zsidóság gyűjtőakcióba kezdett, hogy segítséget nyújtson a károsultaknak. A humanitárius segélyek szállítását és szétosztását a Chábád mozgalom képviselői végzik.
A Bahama-szigeteken óriási pusztítást okozott a Dorian hurrikán. Sokan életüket vesztették, százakat eltűntként tartanak nyílván és hatalmas károk keletkeztek a lakóépületekben, valamint az infrastruktúrában. A fedél nélkül maradtak száma több tízezer. „Nagy szükség van ivóvízre, egészségügyi eszközökre, ruhára és biztonságos menedékre. Ami azonban legalább ennyire fontos a túlélők számára, hogy tudják: van, aki törődik velük” – osztotta meg tapasztalatait a Bahama-szigeteken működő Chábád-központ vezetője, Sholom Bluming rabbi és felesége, Sheera. A rabbiházaspár a sziget fővárosában, Freeportban dolgozik éjt nappallá téve a hurrikán áldozatainak megsegítésén.
A hurrikán lecsendesedése óta a Chábád már öt konténernyi segélyt szállított a szigetre repülővel és hajóval. A konténerekben 46 000 adag étel, 46 800 palack ivóvíz, 3900 tekercs wc-papír, 22 700 db szappan, 2000 tubus fogkrém és 3440 fogkefe, több ezer pelenka és energiaszelet is helyet kapott.
Bluming rabbi a helyi fiatalokból verbuvált maga mellé önkéntes csapatot, melynek tagjai 17 elosztóponton teljesítenek szolgálatot. Az önkéntesek azokról sem feledkeznek el, akik nem képesek eljutni az elosztópontokig. Sárral és törmelékkel elárasztott utakon átkelve keresik fel azokat, akik saját erejükből nem tudják elhagyni lakóhelyüket. „Eljutottunk egy idős asszonyhoz, aki összedőlt háza előtt ült. Vizet és ennivalót vittünk neki. Ahogy megpillantott minket, felkiáltott: „Már több mint egy napja nem jutottam egy csepp vízhez sem!” – idézte fel a rabbi.
„Hatalmas pusztítással szembesülök. Sok olyan emberrel találkoztam, aki mindenét elvesztette, de kitart. Megígérték, hogy nem adják fel. Nekem nem csak az a feladatom, hogy ételt és vizet vigyek az embereknek, hanem lelkierőt és vigasztalást is nyújtanom kell a számukra. Ez lehet valamilyen kis játék egy gyerek számára, hogy el tudja magát foglalni, vagy egy ölelés, ami akár hosszú perceikig is eltarthat. Az embereknek szüksége van az érzésre, hogy szeretik őket és törődnek velük.” – tette hozzá.
Bluming rabbi elmondta, hogy a világ minden tájáról érkező adományokból külön összeget különítettek el a játékvásárlásra. A játékok mellé egy manchesteri zsidó iskola diákjai által írt leveleket is csatoltak. A rabbi felidézte a pillanatot, amikor egy plüssmackót adott egy kislánynak. A gyerek szorosan magához ölelte a macit és sírni kezdett: „Nézd, anyu, ez majdnem olyan, mint az enyém volt, amit az ágyamon hagytam, mielőtt összedőlt volna a házunk!” – mondta.
zsido.com
Forrás: chabad.org