A Chábád Hevronban

Hevronról, az ősatyák városáról készült mini-sorozatunk harmadik, befejező elemét olvashatják. Ebben a részben a hevroni Chábád-jelenlétet mutatjuk be.

A spanyolországi kiűzetés után számos szfárádi zsidó érkezett Izrael Földjére, akik közül néhányan – köztük jelentős bölcsek is – Hevront választották lakhelyül. 1540-ben egy híres kabalista, Málkiel Askenázi megvette a városban lakó kis karaita közösség egy épületét, és abban alapította meg a máig létező Ávráhám Ávinu zsinagógát. Ennek az épületnek a telkét vette meg 1823-ban a második lubavicsi rebbe, Dovber Schneerson rabbi, és alapította meg a város első Chábád zsinagógáját az épület alsó szintjén. Ezt a vásárlást még több más ingatlanvásárlás is követte a Chábád részéről, a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneerson (1880-1950) például a ma Bét Románóként ismert épületet vette meg, melyben a mai napig jesiva működik. Más, a lubavicsi rebbék által megvásárolt ingatlanok a város arab részében fekszenek, így ma megközelíthetetlenek zsidók számára.

A XIX. század elejének oroszországi bevándorlási hulláma hozta magával a hászidok első nagy csoportját. Közülük sokan Hevronban telepedtek le, és a városban volt a palesztinai chábád-főhadiszállás is. Az első lubavicsi rebbe, a ljádi Sneur Zálmán rabbi alapította meg a Kolel Chábádot a szentföldi zsidó lakosok megsegítésére. Az összegyűjtött pénzt Hevronba küldték, és onnan osztották szét az ország szegény zsidó lakosai között. A zsidók ellenségei úgy gondolták, hogy azért küldik a pénzt az Ottomán Birodalomhoz tartozó Palesztinába, hogy elősegítsék Oroszország török megszállását, és a rebbét 1798-ban hazaárulás vádjával bebörtönözték. Szabadulásának napján, kiszlév hó 19-én kapta a hírt, hogy unokája született, a leendő második rebbe lánya, aki a Menuchá Ráchel nevet kapta. Ő 1845-ben férjével, Jáákov Szlonim rabbival Hevronba költözött, hogy a helyi chábád hászidok élére álljanak. Házukat, melyet Bét Schneersonként ismernek, renoválták, és ma néhány hevroni zsidó családnak ad otthont.

Menuchá Ráchel kézírásos levele

Ráv Jáákov Szlonim és felesége több mint négy évtizeden át vezette a hevroni askenázi zsidó közösséget. Menucha Ráchel, a hevroni zsidóságot újjáélesztő Szlonim család matriarchája, igen bölcs és tanult asszony volt, zsidók és arabok egyaránt kikérték a véleményét és az áldását. Amikor 1888-ban, kilencven éves korában elhunyt – hosszú élete az elsőtől az ötödik lubavicsi rebbéig ívelt -, a régi hevroni zsidó temetőben helyezték nyugalomra. Sírja, melyet az 1929-es hevroni mészárlás során tönkretettek, mára ismét látogatható, és a Rebbe biztatására megalapították mellette a Kolel Menucha Rochelt is, ahol jesivatanulók tanulnak a szentéletű asszony emlékére. Leszármazottai Hevron zsidóságának kiemelkedő vezetői lettek, méltó örökösei Menucha Ráchel életének. A város zsidó és arab lakosságával egyaránt jó barátságot ápoltak, egészen az 1929-es, véres hevroni pogromig, melynek a család több tagja is áldozatául esett.

A városba a mészárlás után 1967-ben kezdtek hivatalosan visszatérni a zsidók, bár próbálkozás korábban is történt erre. A Chábád ma is működik a városban, a turistákkal való foglalkozás mellett elsődleges feladatuk az izraeli katonák ellátása: szombat és ünnepnapok előtt meglátogatják az őrhelyeket, zenével, tánccal örvendeztetik meg a katonákat, és finomságokat is visznek, valamint Tórát is tanítanak nekik. A férfi katonák tfilint rakhatnak, a női katonákat pedig bárcheszsütési lehetőség várja, és természetesen nyitva áll előttük a Chábád-központ ajtaja egész szombaton, bármelyik étkezésre. Dáni Kohen rabbi, a hevroni lubavicsi küldöttek vezetője még azt is elérte, hogy a környék egyik legmagasabb hegycsúcsán álló katonai ellenőrzőponthoz hatalmas chanukai menórát állítsanak, melynek fénye hamarosan, az egy hónap múlva beköszöntő chanuka ünnepén ismét messzire hirdetheti majd az olaj, és a zsidó nép túlélésének csodáját.

A Menuchá Rochel zsinagóga belső tere

Végezetül meg kell említenünk két mai építési projektet: több mint másfél évtizede most először engedélyeztek új építkezéseket zsidók számára Hevronban. Az egyik projekt a Máchpéla-barlang közelében fekvő, egykori nagybani piac helyén kap helyet, a másik a Bét Románo épülethez kapcsolódva. A Bét Románót 1876-ban építtette Chájim Jiszráel Románo. 1912-ben az ötödik lubavicsi rebbe, Solom Dovber Schneerson vette meg az épületet és a hozzá tartozó telket, és itt alapította meg a Torát Emet jesivát. 1917-ben, amikor a britek legyőzték a törököket, és átvették az irányítást a város felett, a helyi rendőrség főhadiszállását rendezték be az épületben, és ide gyűltek össze az 1929-es mészárlás után a túlélők és a sérültek, valamint itt őrizték a holttesteket is, mielőtt elmenekültek a városból. 1948-67-ig, a jordán megszállás alatt iskolának használták, és amikor a hatnapos háború után ismét zsidó kézre került a Bét Románo, a Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi az épület feletti minden jogát átruházta az újjászülető hevroni zsidó közösségre, áldását adva a fiatal családokra, akiknek az volt a célja, hogy újra benépesítsék a zsidó negyedeket az ősi városban. A Rebbe áldása, mint annyiszor, most is beteljesedett: a hevroni zsidó közösség az ellenséges környezetben, és a világ ellenkező irányú igyekezete ellenére virágzik és fejlődik.

zsido.com

 

  • Küldés emailben