A cánzi rebbe tanítása a járvánnyal és a közelgő ünneppel kapcsolatban

A háredi közösségben mindig is a vezető rabbiké és rebbéké volt a főszerep, akinek tanácsait többre tartják az állami rendelkezéseknél. Ezért is érezte fontosnak az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő izraeli hászid vezető, a Netánjában élő cánz-klausenburgi rebbe, Cvi Elimelech Halberstam rabbi, hogy állást foglaljon az ügyben.

 „Mondanom sem kell, hogy mennyire egyértelmű, mind a Tóra, mind az igazság nevében, hogy minden előírást és szabályt be kell tartanunk. A sátán éppen a veszély idején vádol meg minket a leginkább. Sajnálatos módon már sokan megbetegedtek. Ha azt mondják, hogy ez a folyamat megállítható az előírások betartásával, akkor nem szabad azokat félvállról venni. A „vigyázzatok nagyon életetekre” parancsának nincs felső határa. Ha az életveszélynek csupán az enyhe gyanúja is felmerül, megszegjük a szombatot és a jom kipurt. A magunk megóvásánál pedig csak egy dologra kell még jobban törekedni: arra, hogy másokat is megóvjunk a bajtól. Ez az, amit a Tóra megkövetel tőlünk ebben az időben. Minden lehetséges óvintézkedést be kell tartanunk.

Ne mondjuk azt, hogy valakinek a szombatszegése, vagy mások bűnei és vétkei okozták a bajt, hiszen éppen az égi kegyelmet kell felébresztenünk, tehát jó színben kell feltüntetnünk Izrael népét. A mostani helyzetben mindenki saját magát vizsgálja meg, hogy miben javulhat, miként szerezhet újabb érdemeket a maga és egész Izrael számára. Mindenki nézzen szembe a hiányosságaival, legyen szó Tóráról vagy imáról és legfőképpen: az embertársaihoz való viszonyáról.

A legfontosabb dolog, amit az embernek magára kell vállalnia, az a vidámság, a türelem magunkkal és gyermekeinkkel szemben, a gyermekeknek szentelt idő, fiúknak és lányoknak egyaránt, még sokkal inkább, mint nyugodtabb időszakokban.

El kell mondanom, hogy bár szent asszonyainknak az a szokása, hogy minden erejüket a peszáchi előkészületekre fordítják, mégis többször hallottam apámtól – érdemei óvjanak minket – hogy peszách ünnepének nem az a célja, hogy lakásfelújítást végezzünk, vagy az összes piszoktól megszabadítsuk a házat. Peszách tiszteltére mindössze a kovásztól kell megszabadulnunk. A törvények szerint ehhez a kovászosról való lemondás is elegendő. Apám mesélte, hogy abban a chéderben ahol a dinovi rebbe tanult, a kovászos keresésekor [a széderestét megelőző éjszaka] takarították ki a házat és ennyi volt a felkészülés peszáchra. Apám személyesen figyelmeztette gyermekeit, amikor azok a saját kisgyermekeik nevelésével voltak elfoglalva, hogy ne terheljék meg az anyákat a szükségesnél jobban, és ne forgassák fel az egész lakást a takarítás ürügyén.

Sokkal nagyobb micva ennél a „beszéld el fiadnak” parancsolata és a gyermekek fizikai és spirituális megóvása. Figyeljünk oda, hogy semmilyen kárt ne szenvedjenek ezekben a hetekben, melyekben nagyobb az esélye mind a testi mind a lelki sérüléseknek. Jól tudjuk, hogy a feszültség és az idegesség milyen nemkívánatos következményekkel járhat… A lényeg a gyermekekkel való közös tanulás – „és tanítsd meg fiadnak”. Áldozzunk időt a gyermekekre.

Amit jelenleg az Égben várnak tőlünk – és egy zsidó nyilván teljesíteni akarja az Örökkévaló akaratát -, hogy az otthonaink nyugodtak és boldogok legyenek. Ami történik, az az Örökkévaló akarata, s ezt örömmel kell elfogadnunk. Düh, veszekedés és kiabálás nélkül. Gyakoroljunk önfegyelmet, ne vegyünk magunkra felesleges szigorításokat, de ne könnyítsünk ott, ahol ez tilos.

A legnagyszerűbb dolog a jócselekedetek gyakorlása, minél nagyobb mértékben. Ezekben az időkben vannak olyan családok, melyek nehézségekkel kerültek szembe. Kötelességünk segítséget nyújtani, amiben csak lehetséges. Ennek érdemében válunk méltóvá az égi segítségre és kegyelemre. A gyermekek és a serdülők még inkább legyenek elővigyázatosak ezekben a napokban, melyek annyi veszélyt rejtenek. Tiszteljék szüleiket, hiszen ez a vallás egyik alappillére.

El kell ültetnünk fiainkban és lányainkban is az Istenben való bizalmat, hogy tudják: az Örökkévaló őrzi Izraelt. Erősítsük meg őket ebben, és ösztönözzük őket arra, hogy fizikai és lelki segítséget nyújtsanak embertársaiknak. Így érdemelhetjük ki a teljes megváltást, mert „örömmel fogtok kivonulni és békében fogtok vezettetni”.

zsido.com

 

 

  • Küldés emailben