A betérő imája

Kedves rabbi!

Betérőként mindig kicsi feszélyezett, hogy „őseink Istenéhez” imádkozom, holott az én őseim sajnos nem voltak zsidók. Van valami külön formula az én esetemre?

Üdvözlettel,

Zsuzsa

 

 

Kedves Zsuzsa!

A bikurim, a zsengék kapcsán (5Mózes 26:2.) van egy micva, mi­szerint annak bemutatása­kor a következő kijelentést kell tenni: „Kijelentem ma az Örök­kévaló, a te Istened előtt, hogy elérkeztem az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseinknek, hogy nekünk ad­ja.”  (5Mózes 26:3.) Erre a Misna (Bi­ku­rim 1:4.) azt mondja, hogy bár a be­térő is hozhat zsengéket, de nem mondhatja a fenti mondatot, mert az ő őseinek nem ígért Is­ten semmit. [Ez egy ún. névtelen Misna, amiket a Talmud szabályai szerint mindig Méir rabbinak tulajdonítunk (Szánhedrin 86a.). Érdekesség, hogy rabbi Méir maga is betérők gyermeke volt (Gitin 56a.).]

A Jeruzsálemi Tal­mudban (Bikurim uo.) azonban Jehudá rabbi véleményét olvashatjuk, aki  egy másik Tórai idézetre hivatkozva azt mondja, Ábrahám a betérők atyja is: „…népek tömegének atyjává teszlek Én téged.” (1Mózes 17:5.) Ebből a népek atyja utal arra, hogy Ábrahám azoknak is az őse, akik átveszik a tanításait, vagyis betérnek a zsidóságba (lásd Misnát hágér 172. oldal 58. lábj.).

A háláchá Jehudá rabbi véleményét fogadja el (Mai­mo­ni­dész, A zsengék bemutatásá­nak szabályai 4:3.). Ezt látjuk a Sulchán áruchban is (OC 53:22.), ami szerint nem elfoga­dott az a vélemény, miszerint a betérő nem imádkozhat elő, mert nem mondhatja, hogy „őseink Istene”. Mind a személyes imában, mind előimádko­zó­ként mondhatja ezt, mert egy­értelműen a zsidó ősök leszármazottjának számít (lásd még Maimonidész, Sut HáRáMBáM 2. kötet 293. fejezet).

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

  • Küldés emailben