Sávuot, a hetek ünnepe, sziván hónap hatodik és hetedik napja. Megemlékezünk a teremtés után 2448 évvel – 3318 évvel ezelőtt – történt Tóra adásáról a Sínai hegynél, valamint az első gyümölcsök áldozatáról – a bikurimról –, melyet hálaadásként ajánlottak fel a jeruzsálemi Szentélyben.
A Mechiltá midrás szerint: „Mindenütt igy van irva: ők mentek… ők tábort ütöttek [többes számban]. Ez azt jelenti, hogy békétlenségben mentek és békétlenségben ütöttek tábort. Itt azonban [irva van] »és tábort ütött ott Izrael« [egyes számban], mivel mindannyian egy véleményen voltak.” Mikor tábort ütöttek a Sinai-hegynél, és elkezdték a készülődést, hogy megkapják a Tórát, „szivük már egy ütemre dobogott.”
Mi lehet a Tórának az a tulajdonsága, amely képessé teszi a békesség és egység megteremtésére?
A Tóra hangsúlyozza, hogy a zsidók a Kivonulást követő harmadik hónapban ütöttek tábort. A nép egysége ezek szerint nem csupán a letáborozásból fakadt, hanem abból is, hogy ez a harmadik hónapben történt. Mi teszi különlegessé ezt a számot, és miképpen teremt egységet? Joggal gondolhatnánk, hogy az egy inkább kifejezi az egységet.
Az egy, a kettő és a három közötti különbség a következőképp magyarázható: Az egy azt hangsúlyozza, hogy a kezdetektől fogva csak egy dolog létezik, a kettő a megosztottságot, az egység ellentétét jelöli, mig a három e két ellentétes dolog egyesitése, közvetítésével létre jön egy harmadik kompromiszumos vélemény, vagyis a kettő „egy”-gyé válik.
A Tóra sok szállal kötődik a három fogalmához, ahogy bölcseink mondták: „Áldott az Örökkévaló, aki a három-részes Tórát [=Torá, Növiim, Ktuvim] a három-részes nemzetnek [=Kohén, Lévi, Jiszráél] adta a harmadik hónapban” (Talmud, Sábát 88a.). Igy már érthető, hogy a Tóra – tulajdonságait is tekintve – sokban hasonlit a hármas számhoz és így képes békét és egységet teremteni.
(A lubavicsi rebbe, rabbi Menachem M. Schneerson zcl tanítása alapján).