98 évesen tüntették ki a zsidó partizánt, aki több száz üldözöttet mentett meg

A második világháború ideje alatt zsidónak lenni önmagában életveszélyt jelentett. Voltak azonban olyan zsidók is, akik még több kockázatot vállaltak azzal, hogy a társaikat mentették.

Enzo Cavaglion és testvére, Riccardo fiatalon csatlakozott a fasiszták és nácik ellen küzdő olasz partizánokhoz. Az észak-olaszországi Cuneo város környéki falvakban ezer üldözött zsidónak nyújtottak menedéket, gyakran életük kockáztatásával. A 98 éves Enzo a napokban vehette át a Zsidómentő Kitüntetést, melynek egyik célja, hogy leszámoljon azzal a tévképzettel, mely szerint a zsidók nem vették ki részüket az üldözöttek mentéséből. A díjat a B’nai B’rith zsidó világszervezet adományozta.

Enzo Cavaglion Olaszországban született, és ott is él a mai napig. Amikor a zsidók számára veszélyessé vált a helyzet, az olasz megszállás alatt álló, alpesi francia faluban, Saint-Martin-Vesubie-ben talált menedéket. A területet nem sokkal később megszállták a német csapatok, miután Olaszország tűzszünetet kötött a szövetséges hatalmakkal. 1943. szeptember 12-én, amikor a német páncélosok begördültek Cuneóba, Cavaglion 13 társával megalapította az Italia Libera (Szabad Olaszország) nevű partizán csoportot.

A partizánokat egy antifasiszta ügyvéd, Duccio Galimberti vezette és egy félreeső templom kápolnájában rendezték be főhadiszállásukat. A partizánok – amellett, hogy harcoltak az ellenséges csapatokkal -, részt vettek a menekülő zsidók megsegítésében is. Mintegy ezer zsidó, köztük sok nő és gyerek vágott neki a veszélyes alpesi hágóknak, hogy a biztonságosabbnak tartott Olaszországba jussanak, de hamarosan a németek váltak e terület uraivá. Háromszáz zsidót elfogtak és azonnal Auschwitzba küldték őket. A maradék hétszáz ember a környékbeli olasz parasztoknál lelt menedékre. Enzo és Riccardo feladata volt, hogy mindenki számára megfelelő búvóhelyet találjon, és hamis papírokkal lássa el őket.

Több holokauszt-túlélő emlékezett vissza a testvérpár hősies tetteire. Alfred Feldman elmondta, hogy tanúja volt, amikor Enzo és Riccardo vakmerő módon ellopták Vignolo település polgármesterének személyi iratait, melyeket azután üldözötteknek adtak át. Harry Burger azt az esetet említette, amikor Enzo az ő és édesanyja letartóztatására induló német katonák előtt ért a búvóhelyre, és segítségével így még időben elmenekülhettek.

A díjátadási ceremóniát Enzo otthonában, valamint a cuneói zsinagógában tartották. “Megtiszteltetés a számomra, hogy átadhatom a Zsidómentő Kitüntetést. Húsz éve azon munkálkodunk, hogy megcáfoljuk azt az elterjedt vélekedést, mely szerint a zsidók nem vettek részt társaik életének megmentésében a holokauszt alatt. Zsidónak lenni abban az időben önmagában rendkívül kockázatos dolog volt. De Enzo további veszélyeknek tette ki magát azért, hogy minél több üldözöttet meg tudjon mentetni.” – mondta Alan Schneider, a B’nai B’rith elnöke.

Enzo büszkén és meghatottan vette át a díjat. Könnyekkel a szemében idézte fel a pillanatot, amikor találkozott a hegyeken át menekülő zsidókkal. Enzo és Riccardo a háború után Olaszországban maradt és szőnyegkereskedést nyitott. Riccardo később Izraelbe költözött.

A kitüntetést 2011-ben alapították, és azóta már közel 200 személynek adták át. A díjazott zsidók Németországban, Franciaországban, Magyarországon, Görögországban, Szlovákiában, Szerbiában, Oroszországban, Litvániában, Lengyelországban, Hollandiában, valamint Olaszországban mentették társaikat.

zsido.com

Forrás: Ynet

 

  • Küldés emailben