Miért kell elkergetni az anyamadarat mielőtt elvesszük a tojásokat?

 

A Tóra, meglehetős tömörséggel, a szombaton felolvasott Ki técé hetiszakaszban felsorolt törvények között közli a 613 parancsolat egyik legkülönösebb törvényét, mely abban is különbözik a legtöbb micvától, hogy az Örökkévaló még azt is megmondta, hogy milyen jutalmat remélhet az, aki betartja e parancsolatot.

Íme, a szöveg:

Ha madárfészek kerül eléd az úton valamely fán vagy a földön, fiókák vagy tojások, és az anya ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiakkal együtt. Bocsásd el az anyát, és a fiakat elveheted, hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy. (M.V. 22:6-7)

Egyszerűnek tűnik: ha valaki talál egy fészket, melyben az anyamadár ül a tojásain, csak úgy veheti el a tojásokat, hogy előtte elkergeti az anyamadarat. Ezt a parancsolatot így nevezzük micvát siluách háken, vagyis a fészek elküldésének (azaz a fészekből való elküldés) micvája.

Már több ízben említettük, hogy a Tórában leírt parancsolatok három csoportba sorolhatók aszerint, hogy az ember természetes morális érzéke folytán is kitalálhatóak-e (mispátim), magunktól nem jöttünk volna rá, de a tórai magyarázat nyomán érthetővé válnak (édot), vagy megmagyarázhatatlanok, és pusztán azért tartjuk be őket, mert az Örökkévaló így rendelkezett (chukim). Ez utóbbi parancsolattípus klasszikus példája a Talmud szerint (Bráchot 33b) a hetiszakaszunkban olvasható micvát siluách háken is.

Bár megmagyarázni nem tudjuk e különös parancsolatot, levonhatunk belőle néhány tanulságot.  Ha az ember elzavarja az anyamadarat, mielőtt kiemeli a fészekből a tojásait, vagy a magát eltartani még nem tudó fiókáit, azzal megkíméli az állatot attól a szenvedéstől, amit a tojások elvételének látványa okozna számára. Fontos tanulság ez számunkra, különösen ros hásánához közeledve. Arra tanít, hogy együttérzőek legyünk, hogy átérezzük mások fájdalmát. Emellett biológiai leckét is ad, ha el is vesszük az utódokat, hagyjuk meg a kifejlett állatot, hogy újabb utódokat hozhasson a világra.

Érdekes, hogy míg ez az általános elterjedt magyarázat, a Zohár, a kabala egyik könyve homlokegyenest eltérő magyarázatot ad ebben a kérdésben. A Zohár szerint ugyanis éppen hogy egyáltalán nem együttérzésből kell elküldeni a madarat, és éppen ez a lényege ennek a micvának:

Minden madárhoz tartozik egy-egy angyal… és amikor Izrael népe teljesíti ezt a parancsolatot, és az anyamadár zokogva búcsúzik el síró kicsinyeitől, az angyal, szánva a madarat, az Örökkévalóhoz fordul, és azt mondja: „Miért parancsoltad azt, hogy a madarat kergessük el a fészkéről?” Mit tesz erre a Szent, áldott legyen? Összegyűjti az összes többi angyalát, és azt mondja nekik: „Ez az angyal aggódik a madár jóllétéért, és panaszkodik annak szenvedéséért. Hát egy sincsen közöttetek, aki az én népem, Izrael és a száműzetésben levő Sechina [isteni jelenlét] javát keresné? Mert jeruzsálemi fészkét lerombolták, és gyermekei száműzetésben vannak kegyetlen uraságok keze alatt… Saját magamért fogok cselekedni, és én cselekszem saját magamért.”

És ekkor Isten együttérzéssel tekint népére, mert feltámad benne az együttérzés és a szánalom. A Zohár szerint tehát az embernek éppen nem az anyamadár miatt, hanem saját magáért kell ezt a micvát megtennie, hogy felkeltse az Örökkévaló szánalmát és kegyelmét népe iránt, hogy véget érhessen végre a száműzetés, és felépülhessen a Szentély.

E két különféle véleményből két különféle irány is ered annak tekintetében, hogy vajon szükséges-e az embernek aktívan keresnie a lehetőséget e micva végrehajtására, vagy csak akkor szabad megtennie, ha mindenképpen szüksége van a tojásokra. Ha az anyamadár iránti kíméletből cselekszik ugyanis az ember, akkor még kíméletesebb eljárás az, ha egyáltalán el sem vesszük a tojásokat, ha azonban az isteni együttérzés és kegyelem felkeltése a cél, akkor pedig az a helyénvaló, ha keressük a lehetőséget, hogy végrehajtsuk ezt a parancsolatot. Az áldott emlékű Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi szerint azt a szokást kell követnünk, hogy nem keressük szándékosan e micva teljesítésének lehetőségét.

Ha azonban mégis úgy adódna, hogy lehetőségünk nyílik e parancsolat betartására, a következő feltételekre kell odafigyelnünk:

  1. Csakis kóser madarakkal teljesíthetjük. A Tóra a halakkal és a négylábúakkal ellentétben nem ad meg olyan jeleket, amelyek segítségével azonosítani lehet a kóser madarakat. Csakis olyan szárnyasok minősülnek kósernak, amelyek nem tartoznak bele abba a tórai felsorolásba, mely arról szól, hogy melyek a nem kóser szárnyasok. A Talmud azonban megad néhány jelet, melyek segítségével azonosíthatóak a kóser szárnyasok, és ezeket alkalmazzuk abban az esetben is, ha el kell döntenünk, hogy egy bizonyos madár alkalmas-e a siluách háken micvájának teljesítésére.
  2. A madárnak nem lehet tulajdonosa. Vagyis közterületen kell rátalálni, kivéve bizonyos eseteket, amikor a terület tulajdonosa előre kijelentette, hogy nem tart igényt az ott található egyéb dolgokra.
  3. Nem kell feltétlenül megfogni az anyamadarat, a legtöbb vélemény szerint elegendő, ha hangos zaj segítségével elijesztjük.
  4. Csak az anyamadár alkalmas a micvára. Vannak olyan fajok, melyeknél a tojó és a hím felváltva ül a fészken, a micva csak az előbbivel teljesíthet.
  5. A micva teljesítéséhez el kell venni a tojásokat, illetve a fiókákat. Vannak vélemények, melyek szerint utána visszatehetőek a tojások, illetve a kismadarak.
  6. Erre a micvára nincsen áldás. Ennek egyik oka az, hogy amennyiben az anyamadár elrepül magától, miután elmondtuk az áldást, de mielőtt még elkergethettük volna, akkor hiábavalóan mondtunk el egy áldást, ami viszont tiltott cselekedet.
  7. Csak tojások, vagy nagyon fiatal fiókák esetében teljesíthető a parancsolat. Ha a kismadarak már elég nagyok ahhoz, hogy repülni tudjanak, elkéstünk.

Ejtsünk még néhány szót a várható jutalomról. A „jó dolgod lesz” és a „hosszú életű leszel a földön” jutalmát a Tóra a siluách háken micvája mellett még a szülők tiszteletének parancsolatával kapcsolatban említi. A Misna (Chulin 12:5) ezt úgy magyarázza, hogy ha ilyen viszonylag könnyű és olcsó parancsolt teljesítése ilyen nagy jutalommal jár, mennyivel nagyobb jutalmat kaphatunk majd a többi, nehezebb parancsolat betartásáért. Más magyarázatok szerint azonban fontos fejben tartani, hogy a tórai parancsolatokat nem a jutalom reményében tartjuk be, hanem saját magukért, hiszen a micva legnagyobb jutalma maga a micva, míg a bűn legnagyobb büntetése maga a bűn. A parancsolat betartása újabb parancsolatok betartását hozza magával, míg a megszegése újabb szabályszegésekhez vezet.

Más magyarázatok szerint a siluách háken parancsolatának betartásáért megígért jutalom oka a micva tartalmában rejlik, mind a micva által felkeltett isteni kegyelemben, valamint az együttérzésben. A midrás (DvárimRábá) a tórai szövegben megígért hosszú élet mellett még egy hosszú felsorolást is közöl, amiből megtudhatjuk, mi minden jutalmat érdemel még az az ember, aki teljesíti ezt a parancsolatot. Eszerint többek között jó házasságot, gyermekáldást és új otthont remélhet a teljesítője, és sietteti egyben a Messiás eljövetelét. Adja az örökkévaló, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen!

zsido.com

Forrás: chabad.org

  • Küldés emailben