Húzhatunk-e hasznot abból, ha más szombatot szeg?

Tisztelt Rabbi úr!

Épp a Fiú, aki követte apját Auschwitzba című könyvet olvasom, amiben egy nyolcéves kis­gyerekről (a bécsi asszimiláns csa­ládból) a következő van írva: „Kurt… összebarátkozott a folyosón szemközt lakó ortodox családdal, az ő dolga lett, hogy péntek esténként felkapcsolja náluk a lámpát”.

Gondolom egy ortodox család nem alkalmazna egy zsidó gyereket Sabesz gojnak…

Tisztelettel Árje

Tisztelt Árje!

Egy zsidó tárgyú regény fordításakor, ha a lektor vagy a fordító nem jártas vallási kérdésekben, akkor előfordul, hogy félreértésből vallásilag nem helyénvaló dolgok kerülnek a szövegbe. Persze nem mindig a fordító a hibás, van, hogy már az eredeti szövegben fellelhető a tévedés. A zsidó előírások ismerete nélkül gyakran a családi történetek a szájhagyomány útján eltorzulnak. A mi esetünkben is lehet, hogy ilyesmiről van szó – bár hozzá kell tennem, hogy ebből a szövegrészletből nem egyértelmű, hogy a kisfiú sábeszkor gyújtotta meg a lámpát. Elképzelhető, hogy a család így vonta be pénteken a szombati előkészületekbe.

Ha azonban mégis az ön olvasata a helyes, akkor ez egy hibás gyakorlaton alapuló szokás volt, amit érdemes tisztázni.  Ahogy nekünk magunknak nem szabad szombatot szegnünk, úgy más zsidót sem kérhetünk erre (lásd 3Mózes 19:14.), még a kiskorú gyerekeket sem (2Mózes 20:9. és RáSI uo.; Chánoch lönáár 17. fejezet 1. lábjegyzet). Ezen nem változtat az sem, hogy az illető vallásosnak vagy nem vallásosnak tartja magát, hiszen mindenképen zsidónak számít.

A szombaton elvégzett munkából tilos hasznot húznunk. A Sulchán áruch azt mondja (OC 318:1.), hogy ha egy zsidó sábeszkor szándékosan végzett olyan munkát, amit szombaton tilos, és ezzel tudatosan sábeszt szegett, akkor nem szabad ennek a munkának a hasznát élveznie vagy felhasználnia stb., még szombat után sem. Ha nem szándékosan végezte a szombaton tiltott munkát, akkor sábesz után már fel szabad használnia az eredményét, de sábesz alatt semmiképpen. A Sulchán áruch példáját idézve: ha valaki sábeszkor főzött, akkor azt az ételt szombaton senkinek, semmiképp nem szabad fogyasztania. Ha szándékosan főzött, tudva, hogy ez szombatszegés, akkor szombat után sem szabad neki megennie, de mások szombat után megehetik, ha viszont véletlenül, akkor a sábesz kimenetele után közvetlenül már saját maga is fogyaszthatja az ételt. Ez a törvény érvényes a kiskorú gyerek által végzett munka esetében is (Mágén Ávrahám 325:22.).

Hasonló a háláchá – egy kis szigorítással – abban az esetben, ha egy nem-zsidó embert kérünk meg egy munka elvégzésére. Ez is tilos: sábesz alatt nem szabad nem-zsidó személyt szombatszegő munkára kérni [ettől csak kivételes esetben szabad eltérni, pl. kiskorú gyerek vagy bizonyos esetben egy micva megtartása érdekében (RöMÁ uo. 328:17., 307:5., 276:6. RöMÁ)]. Ha mégis megtörtént, akkor tilos szombaton hasznot húzni ebből, sőt: a szombat kimenetele után is várni kell a felhasználásával, éppen annyi időt, amennyi az adott munka elvégzéséhez szükséges lenne (uo. 307:20.). Tehát, ha pl. egy óráig tart az étel megfőzése, akkor csak a szombat kimenetele után egy órával fogyaszthatjuk.

Vagyis a háláchá szigorúbb abban az esetben, ha nem-zsidó készített valamit szombaton. Mi ennek az oka? A Sulchán áruch (RSZ 318:1.) szerint az, hogy kevésbé valószínű, hogy egy zsidó önmaga direkt szombatot szeg, mint az, hogy egy nem-zsidót kér meg erre – ezért a bölcsek úgy rendelkeztek, hogy ne legyen hasznunk abból, hogy nem-zsidót kértünk meg a tiltott munka elvégzésére.

A fentiekből látszik, hogy ha valóban szombaton kellett felgyújtania a lámpát, akkor az hiba volt a család részéről, és nem is lett volna szabad élvezniük ezt a fényt.

 

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben