10 különleges háftárá – 3 + 7 hét

 

A szombati, illetve reggeli tóraolvasás után olvassák fel a háftárát, egy-egy prófétai szakaszt, mely általában az adott tóraolvasás tematikájához, vagy az aktuális jeles nap, illetve ünnep témaköréhez kapcsolódik. A nyári hónapokban azonban tíz egymást követő háftárá nem a tóraolvasás, hanem az adott időszak és a zsidó történelem kapcsolatáról szól.

A három pusztulás (Tlát dePuránutá)

Már többször szóltunk arról, hogy a támuz 17. és tisá beáv közti háromhetes gyászidőszak a zsidó nép legjelentősebb gyászidőszaka, melynek során mintegy újra megéljük, és eközben siratjuk Jeruzsálem polgári időszámítás szerint 69-ben bekövetkezett pusztulását. E három hét prófétai szakaszai szombatonként Jirmijáhu (Jeremiás), illetve Jesájá (Ézsaiás) próféta könyvéből származnak, és elmondják, hogy az Örökkévaló mennyire csalódott népe hitetlensége miatt, és emellett figyelmeztetnek arra, hogy ha nem változtatják meg a viselkedésüket és az életmódjukat, akkor hamarosan elkövetkezik a hatalmas pusztulás (ami, mint tudjuk, valóban így is lett).

A harmadik, a tisá beávot közvetlenül megelőző szombaton olvasott hátfárá Jesája könyvéből származik, méghozzá annak nyitó mondataival indul: „Ez Jesájáhu, Ámoc fiának látomása…”. Erről nevezték el ezt a szombatot sábát cházonnak, a látomás szombatjának. A hászid bölcsek azt tanítják, hogy éppen ezen a szombaton, a legmélyebb szomorúságunkban minden egyes zsidó lelkének megmutatják a harmadik Szentély vízióját, és ez ad erőt arra, hogy folytassuk a küzdelmeinket a szétszóratásban egészen addig, amíg felépül – mihamarabb – a harmadik és örökké álló Szentély.

A hét vigasztaló (Sivá deNechemátá)

A tisá beávot követő hét hét háftárájaként – a tisá beáv utáni első szombattól egészen ros hásánáig, azaz újévig – Jesája könyvének egy-egy részletét olvassák fel a szombati tóraolvasások után. Ezek a remény, a vigasztalás és az Istenhez való közelség üzenetét közvetítik a zsidó nép felé. Több szakaszban is szerepel a végső megváltás ígérete, mely a messiási kor kezdetét jelenti majd a számunkra.

A hét hétből az első szombaton, közvetlenül tisá beávot követően Jesája könyvének negyvenedik fejezetéből olvasunk. „Náchámu, náchámu ámi – Vigasztalódj, vigasztalódj népem” – szól a próféta üzenete, ezért ezt a szombatot sábát náchámunak, a vigasztalás szombatjának is nevezik.

Adja az Örökkévaló, hogy jöjjön el a végső megváltás és a messiási kor, és épüljön fel a Szentély, hogy szomorúságunkat örömre váltva szolgálhassuk ott az Örökkévalót.

zsido.com

Forrás: chabad.org

  • Küldés emailben