A tanító legyen olyan, mint Isten angyala!
A zsidó hagyományban fontos szerepe van nem csak a tanulás, hanem a tanítás kötelezettségének is. Olyannyira, hogy magát a tanulás kötelezettségét is a tanítás kötelezettségéből tudjuk: „Tanítsd fiaidnak, és beszélj róla, amikor otthon vagy, ha úton vagy, ha lefekszel és felkelsz” – olvassuk a Bibliában.
2000 éves a zsidó közoktatás
A tanítás elsősorban a szülőt kötelezi („fiaidnak”), de ha valaki nem tudja személyesen tanítani gyermekét annak kötelessége tanítót felbérelnie, aki helyette tanítja fiát.
Valamikor az 1. század környékén alakulhatott ki az intézményesített iskolarendszer, amelyben gazdagok és szegények gyermekeit egyaránt bevonták az oktatásba. A tanító kiválasztása feltehe-
tően a szülők és a közösség vezetőinek közös felelőssége lehetett, a tanító eltartása pedig a közösség kötelező adományából (adóiból) történt:
„Jó emlékkel adózunk, annak az embernek, akit Jehosua ben Gámlának hívtak. Mert ha ő nem lett volna, akkor elfelejtődött volna a Tóra Izrael népéből. Kezdetben ugyanis az volt a szokás, hogy akinek volt apja aki tanította, az tanult, akinek nem volt ilyen apja, az nem tanult… egészen addig, amíg nem jött rabbi Jehosua ben Gámlá és elrendelte, hogy minden régióban és minden városban legyen a gyermekeknek tanítója, akihez hat-hét éves kortól viszik a gyerekeket” (Talmud, Bává bátrá 21a.).
A tanító ismérvei
A tanító kiválasztásával kapcsolatban néhány paramétert gyűjtött össze Maimonidesz kilenc évszázaddal ezelőtti törvénygyűjteményében a Misné Tórában (Tó-
ra tanulás szabályai 2.; 4.):
- Nem elég, hogy nagy tudású, a „jó úton is kell hogy járjon”. Azt tanították Bölcseink: „a tanító ha hasonlít Isten angyalához, akkor kérjünk tőle tanítást, ha azonban nem, akkor ne kérjük, hogy tanítson!”
- Legyen „istenfélő”,
gyors és szigorú
- Legyen házas, családos
ember
- Ne tanítson egyedül több,
mint negyven gyereket
(ideálisan huszonöt)
- Ha a gyerekek nem értik
amit mond, nem szabad
haragra gerjednie
- Nem szabad könnyelműen
viselkednie tanítványai előtt
