Az 1950-es évektől kezdve rendszeresen szerveztek „Találkozó a Chábáddal” címmel programokat amerikai egyetemistáknak a mozgalom New York-i székhelyén. Ezeken a programokon kezdetben a Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi maga is részt vett, és személyesen válaszolt a diákok kérdéseire. 1963-ban Smuel Lew rabbi rögzített is egy ilyen beszélgetést.
Ismerkedés és házasság
A diákok képviselője: A diákok szeretnék két-három problémájukat megvitatni.
Rebbe: Csak két-három problémájuk van? Az nem is rossz!
Diák: Mit gondol a másik nemmel való ismerkedésről a mi korunkban?
Rebbe: Minden fiatal férfi és nő vágya a boldog házasélet, amely azonban csak a házasság után kezdődik el. Ha valaki túlzott mértékben „kipróbálja” a kapcsolatát a házasság előtt, az az egész későbbi házaséletére hatással lehet. Egy nő és egy férfi kapcsolata a házasság előtt legyen ugyanolyan jellegű, mint két azonos nemű ember kapcsolata. Ha többet akarnak ennél – és egy idő után sokkal többet akarnak majd, mint ismeretségük elején –, akkor nagyon sok elvész e két ember házasság utáni kapcsolatából…
Minden kapcsolat közel hozza egymáshoz az embereket, és mindenki szeretne boldog házasságban élni. Az az elképzelés, hogy egy kapcsolatot érdemes valamennyire „kipróbálni” a házasság előtt, néhány évtizede vált népszerűvé. Boldog házasságok azonban már évezredek óta léteznek. Ez csak egy néhány éve létező kísérlet, melynek kimenetelében még nem lehetünk biztosak. Egy házasság előtti, éretlen kapcsolat hatása igen kedvezőtlen lehet.
Diák: Van különbség a házasság előtti és utáni kapcsolat között? Nem arról van szó, hogy a társadalom mit tart elfogadhatónak?
Rebbe: Én a férfi és a nő saját, személyes érzéseiről beszélek, nem pedig arról, hogy a társadalom számára mi az örvendetes. Manapság valaki támogathatja a szélsőjobboldalt vagy a szélsőbaloldalt, esetleg valamit a kettő között. A társadalom sokszínű és sokrétegű, így mindenféle viselkedési forma elfogadott.
Az én véleményem az, hogy ez befolyásolja a házasfelek érzelmeit a házasság után. Sok évre, vagy évtizedre tervezik házasságukat, és nem éri meg, hogy egy néhány hónapig tartó élvezet megmérgezze a következő évtizedeket.
A zsidóság ma
Diák: Mi a véleménye a mai zsidókról, ha a régiekkel hasonlítja őket össze?
Rebbe: Véleményem szerint nagyon szerencsések vagyunk az évezredekkel korábban élt zsidókhoz képest. A múltban, amikor egy zsidótól azt kérdezték, hogy miért tér el viselkedése a körülötte élőkétől, akkor a történelem még nem lehetett segítségére, hogy másokat meggyőzzön a maga igazáról, mert akkoriban a zsidó nép csak néhány éve, vagy pár generáció óta létezett. Mára azonban, háromezer évvel a hátunk mögött, megannyi országban és helyzetben, az esetek 99%-ában kedvezőtlen körülmények között fennmaradva, miközben egykori elnyomóinknak – egyiptomiaknak, babilóniaiaknak, rómaiaknak és görögöknek – már nyoma sem maradt, a zsidók túlélték minden ellenségüket, beleértve Hitlert is.
Ahogy már korábban is elhangzott, nem jöhet senki egy előre kidolgozott elmélettel. Tanulmányozni kell a történelmet, és meg kell figyelni a folyamatokat. Az elnyomás túléléséhez szükséges erő megléte nem véletlenszerű, hiszen 3000 éven keresztül ugyanaz történt. A teljes feljegyzett emberi történelem nem több mint 4-5000 év. És ebből az 5000 évből 3000 éven keresztül egy különös, egyedi jelenség figyelhető meg. Egy nép, mely állandóan egy üldözött kisebbség volt, mindig túlélte nála sokkal hatalmasabb elnyomóit. Ha elővesszük a könyveket és tanulmányozzuk a viselkedésüket, megtalálhatjuk a választ, hogy miért is vagyunk mások, miért zárkózunk magunkba és miért nem vagyunk hajlandóak asszimilálódni.
Diák: Úgy gondolja, hogy a zsidó nép mindig egy kisebbség marad?
Rebbe: Valószínűleg így lesz ez a jövőben is. De ez nem aggaszt engem. Ha összehasonlítjuk a növényvilágot és a szervetlen környezetet, azt látjuk, hogy szervetlen anyagból van több. A növényvilág pedig változatosabb, mint az állatvilág, és az állatvilág változatosabb, mint az emberiség. Mindazonáltal nem várjuk el az emberiségtől, hogy népesebb legyen, mint az állat- és növényvilág, vagy a szervetlen környezet. Az a fontos, hogy ki van irányító szerepben: az ember vajon jóindulatú és békés-e, vagy olyan, mint egy állat, egy növény, vagy egy szervetlen anyag.
Még valami: manapság sokan túl sok időt szentelnek a vitának. Egy olyan világban élünk, amikor az embereknek cselekedetekre és tevékenységre van szükségük. Ez ahhoz hasonlatos, mint amikor egy vészhelyzet során sincs idő az összes lehetőséget és megoldási javaslatot megvitatni. Meg kell tennünk minden lehetséges intézkedést már egy nappal, évvel vagy évtizeddel korábban.
Ebben a korban sok vészhelyzet van. Ha mindannyian arra használjuk fel a rendelkezésünkre álló időt, hogy megvitassuk az összes lehetőséget és megoldási javaslatot, a cselekvést pedig halogatjuk emiatt, akkor évek és évtizedek mehetnek el, és nem tudom, hogy ez a helyes dolog-e. Talán racionálisabb lenne azokat az intézkedéseket, eljárásokat és értékrendet alkalmazni, melyeket 100, 500 és 1000 évvel ezelőtt is alkalmaztunk, hogy így próbáljuk rendbe tenni a dolgokat magunk körül. Ezek után majd fordíthatunk időt egy alapos kutatásra. Más szóval: nem helyes először kísérletezni, mindenekelőtt a beteget kell életben tartani.
Zsidó identitás
Diák: Mi tartotta össze a zsidókat, és mi az oka, hogy fent tudtak maradni?
Rebbe: A tudományos történelem-felfogás szerint tanulmányoznunk kell a történelmi eseményeket, és meg kell találnunk azokat a közös pontokat és jellemzőket, melyek nem változtak meg. Ha háromezer éven keresztül túléltük az üldöztetéseket, a pogromokat és az elnyomást, akkor kellett lennie valamilyen különleges dolognak ezen évezredek alatt, valamilyen közös pontnak, amely végig jelen volt. Ha ez a dolog eltűnt volna egy bizonyos időszakban, akkor abban az időben a zsidók valószínűleg nem élték volna túl az üldöztetéseket és a pogromokat.
Ha tanulmányozzuk a zsidó történelmet, akkor számos változó elemet figyelhetünk meg: a nyelvet, a lakóterületet, a kormányzatot, az öltözködést, a kultúrát és a környező világot. Mi itt angolul beszélünk, Oroszországban a zsidók oroszul beszélnek, Izraelben pedig héberül. Ezek a különbségek az elmúlt évezredekben is jelen voltak, az állandó elemek pedig kizárólag a micvák, azaz a parancsolatok voltak, melyeket mindennapi életünk során gyakorlunk.
A tfilin nem változott háromezer év alatt. Ugyanez vonatkozik a sábátra és az étkezési törvényekre is. Ugyanaz a Tóránk van ma is, mint ezer, kétezer vagy kétezer-ötszáz évvel ezelőtt.
Minden korban voltak olyan csoportok vagy egyének, akik letértek az útról. Némelyik csoport nagyon erős volt, de nyoma sem maradt öt-hat nemzedék után. Negyven nappal a tóraadás után egy erős csoport elkészítette az aranyborjút. A Szentély fennállása alatt voltak, akik bálványokat imádtak, Spanyolországban, az inkvizíció működése alatt is létezett egy befolyásos csoport. Ha szigorúan a történelemtudomány szempontjából vizsgáljuk a dolgokat, akkor el kell fogadnunk a tényt, még ha nem is értjük: a közös pontot a gyakorlati micvák jelentették.
Diák: Hogyan használhatjuk a tóratudásunkat a mindennapi életünk során?
Rebbe: Tanulmányozzátok a Tórát, a próféták könyveit, a szent iratokat és ezek magyarázatait, s ezek után már nem lesz nehéz – ha nincsenek előítéleteitek, és hajlandóak vagytok kisebb áldozatokat hozni. Nem érhettek el mindent most hirtelen, de minden egyes napra kell valamennyi önfeláldozás. El kell fogadnotok… Ezek a feltételek vonatkoznak azokra is, akiknek ideális életük van. Nem lehet részük ugyanazokban az élvezetekben, mint akiknek nincsenek meghatározott céljaik.
Etika és vallás
Diák: Hogyan viselkedjen egy zsidó tizenéves a vallás keretein belül, hogyan lehet elég erős az Ön által említett szociális magatartásforma követéséhez?
Rebbe: Kövessétek a zsidó jog előírásait. Ez az egyszerű út. A korábbi magyarázatom nem csak a zsidó közösségre vonatkozik, hanem a nem-zsidókra is. Mindenki valódi boldog házasságra vágyik, melyet tisztának és érintetlennek képzel el. Ha túl sok minden történt az esküvő előtt, akkor utána az már nem lesz ugyanaz. De mindezek felett állnak a zsidó jog törvényei. Ha valami különleges egy zsidó tizenévesben, – azon kívül, amit korábban említettem – akkor az az, hogy mindenki felnéz a zsidókra, akik a Tórát kapták, évezredekkel e társadalom megalakulása előtt, és akiktől jogosan elvárják, hogy példaképekké váljanak. Elvárják tőle, hogy világosabban lássa, hogy mi a helyes, mint a körülötte élő nem-zsidók.
A diákok képviselője: Miért ne tehetné valaki jobbá magát a kóserság szabályainak és az ünnepek törvényeinek betartása nélkül, pusztán helyes morális viselkedéssel?
Rebbe: Így világítanám meg az álláspontomat: ez a dolog hasonló az emberi testhez, mely számos testrészből és szervből áll. Tehetsz valamit, amivel javulhat a testrészek állapota, és megvonhatod az orvosi kezelést egyetlen testrésztől. Odafigyelhetsz a kezed egészségére, de elhanyagolhatod a lábaid egészségét, vagy óvhatod a légzőrendszeredet, de figyelmen kívül hagyhatod az emésztőrendszeredet. Így bizonyos testrészeid jó állapotban lesznek, de nem az összes. Hosszú távon, mivel a szervek összeköttetésben állnak egymással, az egyik állapota hatással lesz a másikra. Ha az egyik testrész jó állapotban van, az jó hatással lesz a többi testrészre is. Ha valamelyik állapota rossz, az negatívan befolyásolja a többit is.
Ha betartod a 613 parancsolat egy részét, akkor jó úton jársz, de ez nem ment fel a többi micva betartásának kötelezettségétől. Továbbá, a be nem tartott parancsolat rossz hatással lesz azokra a micvákra, melyeket gyakorolsz.
| A cikk az Egység magazin 86. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra. |