50 év, a tanács [adás képességének] kora

Születésnapi üdvözlet Győrfi Laci barátomnak

 

A sokak által ismert Misna, az Atyák traktátusának egyik tanítása úgy fogalmaz: „Ugyancsak ő [Ben Hé Hé, mások szerint Jehudá ben Témá] mondotta: ’Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani [bár micvá]. Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik. Tizennyolc évesen megnősül. Húszévesen meglett ember. Harmincévesen ereje teljében van, negyvenévesen az értelem embere. Ötvenéves korában már képes okos tanácsot adni. Hatvan az öregedés kora, hetven az ősz hajé, nyolcvan az aggkoré. A kilencvenéves görnyedten jár, és a százéves mintha már nem is élne.”1

Rengeteg bölcsesség sűrűsödik ebben a rövid gondolatban, mely messze túlmutat szimplán a pedagógia és a pszichológia sarokpontjain, és konkrétan az ötvenéves kor, mint a „bölcs tanácsadáshoz” szükséges évek száma igen logikusnak tűnik. Az ember életének ötödik iksze ugyanis az a kor, melyben már nem csak bölcsességgel, ha úgy tetszik lexikális tudással rendelkezik az ember, hanem az ahhoz feltétlenül szükséges tapasztalattal is. Tapasztalás nélkül ugyanis minden tudás, még ha oly magasztos és nemes , még ha oly alapos és kimerítő, mégsem több, mint intellektusunk egyik fokmérője. Ami a bölcsességet és a tudást igazán hasznossá teszi az az, ha tapasztalattal párosul, hiszen a tapasztalat az, melyen keresztül a tudás bizonyosságot nyer.

Egy fizikai teória sem válik egyértelműen elfogadottá, ha nincsen mellette bizonyítás és nem követi számos kísérlet, melynek során a valóságban is próbára tétetik az, ami papíron megállja a helyét.

Ez a tapasztalás az, amihez a legtöbb esetben szükséges, hogy az ember elérjen egy bizonyos kort. Ötven évesen már tudunk és tapasztaltunk annyit, hogy képesek legyünk megalapozott és hiteles módon útbaigazítani másokat.

A Misna azt is üzeni ugyanakkor, hogy a tudás, de még a tapasztalat sem valósítja meg a benne rejlő potenciált, ha az öncélú és csak saját magunk érdekében használjuk. Az igazi cél az kell legyen mindannyiunk számára, hogy megszerzett tudásunkat, tapasztalatunkat környezetünk, családunk, barátaink, közösségünk, népünk és hazánk szolgálatába állítsuk. A Misna ugyanis úgy fogalmaz, legalábbis az eredeti héber szöveg alapján, hogy ötvenévesen az ember nem csak tanácsot tud, de szinte már köteles is adni. Ez az a kor, amikor az ember már nem élhet pusztán önmagáért és saját jólétének előre mozdításáért. Arra való ugyanis a fiatalkor, amikor megalapozzuk jövőnket úgy családi, mint anyagi vagy szellemi szempontból. Ötven évesen felelősségünk túlmutat önmagunkon, saját szükségleteinken és vágyainkon.

Ezt a lehetőséget és egyben felelősséget tükrözi a héber חמשים, azaz ’ötven’ szó. Hiszen a Tórában a zsidó nép Egyiptomból való kivonulásánál azt olvassuk:

וַיַּסֵּב אֱלֹהִים אֶת הָעָם דֶּרֶךְ הַמִּדְבָּר יַם סוּף וַחֲמֻשִׁים עָלוּ בְנֵי יִשְׂרָאֵל מֵאֶרֶץ מִצְרָיִם2, azaz „Azért kerültette Isten a népet a puszta útján, a nádastenger felé; és felfegyverkezve mentek fel Izrael fiai Egyiptom országából.”

Kissé eltérő magánhangzókkal ugyanis az „ötven” szó (chámisim) szó azt jelenti „felfegyverzett” (chámusim). A fegyver nem más tehát mint az a tudás és tapasztalat, mellyel a zsidó nép rendelkezett és ami a hitet adta nekik útjuk folytatásához, miután látták, hogy Isten segíti őket a rabszolgaságból való megszabadulásban.

Szintén közismert, hogy a héber számmisztikában a 7-es szám a természet kereteit jelöli (Isten a világot hét nap alatt teremtette), így minden ami a 7-en túl van, az természetfeletti, transzcendens, isteni.

Ezt a gondolatot látjuk érvényesülni Noé csodálatos bárkájában, melynek szélessége 50 könyök3 és mely a fizika törvényeit meghazudtolva volt képes állatok százezreit békében tartani és ellenállni az özönvíz pusztításának. 50 nap telt el az egyiptomi kivonulás és a Szináj-hegyi Tóraadás4, az isteni kinyilatkoztatás közt, ami miatt az omérszámlálás 50. napján ünnepeljük Sávuot ünnepét5. Ugyancsak szent és különleges volt az ókori Izraelben a jovel éve (jubileum)6, mely minden ötvenedik évben pihentetésre ítélte a termőföldet a hétszer hét éves ciklusok után.

Mind-mind, csupa természetfeletti esemény, mind-mind arra hívja fel a figyelmünket, hogy az 50 valami olyan, ami a természeten, az emberi logikán felül áll.

Talán ez a természetfeletti erő kell ahhoz, hogy ötven évesen mi magunk is képesek legyünk arra, hogy saját egonkat, természetes és egészséges önzőségünket háttérbe helyezve igyekezzünk „jó tanáccsal szolgálni” másoknak. Hiszen ma, talán jobban, mint korábban bármikor, a jó tanácsra, a segítő kézre, az önzetlen munkára igen nagy szükség van.

Laci, mindannyiunk számára példát állít az önzetlen segítség és a családért, közösségért érzett felelősség feladatában. Teszi ezt korát meghazudtolóan, abban az értelemben, hogy a fáradhatatlan közösségi munkát már évtizedekkel a most betöltött 50 éves kor előtt megkezdte.

Magam, családom és a közösség nevében hadd fejezzem ki tehát nagyrabecsülésünket és kívánom Lacinak, hogy a következő ötven esztendő is hasonló energiával, lelkesedéssel, felelősségérzettel és örömmel teljen, hogy mielőbb részünk legyen az örök megváltásban.

 

Megyeri András Jonatán írása

 

  1. Misna, Avát traktátus 5:21
  2. 2Móz 13:18
  3. 1Móz 6:15
  4. 2Móz 19:1
  5. 3Móz 15:16, 5Móz 16:9
  6. 3Móz 25:8
  • Küldés emailben