A 35-ös konvoj

Gus Ecionban, a Jeruzsálem és Hevron között elterülő hegyvidéken még a múlt század 20-as és 30-as éveiben vásároltak földet zsidók. Hamarosan mezőgazdasággal foglalkozó települések alakultak itt, a vallásos-cionista mozgalom kibucai: Kfár Ecion, Mászuot Jicchák és Éjn Curim, illetve a marxista Hásomér Hácáir alapította Revádim.

Néhány hónappal Izrael Állam megalapítása előtt, 1948. január 14-én egy 400-600 fős arab fegyveres csoport támadást intézett a térség központjában álló Hirbet Zákárija ellen. Céljuk az volt, hogy elvágják egymástól a délen fekvő Kfár Eciont és Mászuot Jicchákot az északon lévő Éjn Curimtól és Revádimtól, így könnyebb legyen a későbbiekben felszámolni az elszigetelt településeket. Ez a támadás nem járt sikerrel: a zsidó harcosok bátran küzdöttek, megöltek 100 támadót és visszavonulásra kényszerítették az arabokat. Bár a “svát hó 3-i csata” néven híressé vált győzelem meghiúsította az ellenség szándékát, a kibucok helyzete ezután még válságosabbra fordult, hiszen jelentősen megfogyatkozott a lőszer- és fegyverkészletük, fogytán volt az orvosi felszerelés és az adóvevők elemei is a végüket járták. Nagy volt az emberveszteség is, utánpótlása pedig nem is számíthattak a szintén folyamatos támadás alatt álló Jeruzsálemből. Uzi Nárkisz, a térség katonai parancsnoka – és 1967-ben a felszabadító csapatok egyik vezetője – táviratban írta le kilátástalan helyzetüket és muníciót, illetve az elesett harcosok helyére újabbakat kért. Közölte azt is, hogy titkosszolgálati információk szerint hamarosan az előzőnél is nagyobb arab támadás várható.

Kfár Ecion 1947-ben

A zsidó közösség védelmét ellátó Hágáná vezetősége végül úgy döntött, a kockázatok ellenére konvojt indítanak Gus Ecionba. A 35 fős csapat gyalog indult neki a veszélyes útnak. Arra is ügyelniük kellett, hogy ne keltsék fel a brit katonák figyelmét sem, akik megakadályozták volna a továbbhaladásukat. Az eredeti terv szerint az éjszaka leple alatt érték volna el célpontjukat, de ez nem sikerült és másnap, január 16-án hajnalban felfigyeltek rájuk Szurif falu lakosai, akik riadóztatták a közelben lévő arab fegyvereseket. A Hágáná katonái az utolsó töltényükig harcoltak, de a nyolc órás küzdelem végére egyikük sem maradt életben. Holttesteiket megcsonkították és a felismerhetetlenségig szétroncsolták. A brit katonák először jeltelen tömegsírba helyezték őket, majd 1950-ben szállították a holttesteket Jeruzsálembe. Azonosításukat Árje Levin rabbi végezte egy misztikus szertartás segítségével, melyről egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk.

A konvoj hősi halottainak sírjai a jeruzsálemi Herzl-hegyen

A konvoj eleste után erősödtek az arab támadások és május 12-én elfoglalták Kfár Ecion kibucot. A lakókat – fegyvereseket és civileket egyaránt – lemészárolták, csak négyen maradtak életben. A másik három település lakóit hadifogolyként Jordániába szállították, és csak egy évvel később engedték őket szabadon. Ezt követően 19 éven keresztül, a hatnapos háborúig nem volt zsidó jelenlét a térségben. Az 1967-es győzelem után nem sokkal újjáalakult Kfár Ecion kibuc.  Manapság Gus Ecionban 22 virágzó zsidó közösség található, összesen 70 000 lakossal. A védők emlékét múzeum őrzi Kfár Ecionban, a konvojra az 1949-ben alapított Netiv HáLámed-Hé (A 35-ök útja) kibuc emlékeztet.

Az újjáalapított Kfár Ecion zsinagógája

Forrás: The Jewish Press

 

  • Küldés emailben