29. nap (4 hét és 1 nap): szeretet az alázatosságban (cheszed sebehod)

5. hét: hod – alázatosság

Ha az élet motorja a kitartás, akkor az alázatosság az üzemanyag hozzá. Ahogy a gvurá (fegyelmezés) fókuszt ad a cheszed (szeretet) számára, úgy ad irányt a hod (alázatosság) a necchnak (kitartás).

Az alázatosság a kitartás csendes párja. Ereje éppen csöndességében rejlik. Nagyszerűsége pedig a válaszában. Az alázatosság engedékenységhez vezet, ami az alázatosság elengedhetetlen összetevője, és ebből következik az engedékenység, vagy meghajlás, amit nem szabad összekeverni a gyengeséggel, vagy az önbizalom hiányával.

Az alázatosság szerénység; az alázatosság elismerés (a hodáá tőből származik). Az alázatosság az Örökkévalónak mondott köszönet, saját kvalitásaink és erős oldalaink tiszta felismerése, valamint annak elismerése, hogy mindenezek nem a sajátjaink, csak az Örökkévalótól kaptuk őket egy magasabb cél érdekében. Olyan célért, mely többet jelent saját igényeink és szükségleteink egyszerű kielégítésénél. Az alázatosság szerénység, annak felismerése, hogy milyen kicsik vagyunk, és éppen ez ad lehetőséget arra, hogy elismerjük, milyen naggyá válhatunk. És ez teszi az alázatosságot olyan félelmetessé

A kitartás az alázatosság elismeréséből szerzi az energiáját. Az emberi kitartás csak addig terjedhet, ameddig a toleranciánk engedi. Ha elismerjük, hogy az erősségeink egy magasabb helyről érkeznek, erőt meríthetünk ahhoz, hogy sokkal többet elviseljünk és kibírjunk, mint amennyire korábban képesnek hittük magunkat.

A teli poharat nem lehet feltölteni. Ha az embert kizárólag saját maga, saját igényei és szükségletei töltik el, az „én és semmi más” érzése és gondolata, akkor valóban nincs benne hely semmi más számára.  Ha az ember „kiüríti” magát valami előtt, ami nagyobb önmagánál, akkor sokkal többet engedhet be magába, mint saját, behatárolt lehetőségei engednék. Az alázatosság a transzcendencia kulcsa, annak a záloga, hogy az ember tovább tudjon érni saját magánál. Csakis a valós alázatosság ruházza fel az embert a teljes objektivitás hatalmával.

Az alázatosság érzékenységet is jelent. Egyfajta egészséges bűntudatot, amit akkor érzünk, ha rájövünk, hogy jobbak is lehetnénk annál, mint amilyenek vagyunk, illetve, hogy sokkal többet is elvárhatunk magunktól, mint amennyit teljesítünk. Bár az alázatosság hangtalan, de nem üres, vagy tartalmatlan. Az élet dinamikus kifejezése, melyben megtalálható a szeretet, a fegyelmezés, az együttérzés, a kitartás, az alázatosság, a kötődés és a szuverenitás hét attribútuma. Az alázatosság nem passzív, hanem aktív, nem a lét állapota, hanem még csöndességében és cselekvés nélküliségében is interakciót képvisel.

29. nap (4 hét és 1 nap): szeretet az alázatosságban (cheszed sebehod)

Vizsgáljuk meg az alázatosságunkban fellelhető szeretetet. Az egészséges alázat nem demoralizáló, szeretet hoz, nem félelmet. A szeretet nélküli alázatot meg kell vizsgálni, hogy lássuk, vajon autentikus-e. Az alázatot néha összekeverhetjük az alacsony önbecsüléssel, ami viszont szeretetlenné teheti azt.

Az alázat szeretetet hoz, mivel megadja az embernek azt a képességet, hogy saját aga fölé emelkedjen, és szeresse a másikat. A szeretet álarca mögé bújtatott arrogancia csak önmagunk szeretetét jelenti, vagy, ami még rosszabb, arról szól, hogy másokat saját magunk részeként, vagy kiterjesztéseként értelmezünk, és önmagunk szeretetének rendeljük alá.

Vajon az alázatom szeretettel telivé és adakozóvá tesz engem? Vagy inkább uralkodik rajtam és korlátok közé szorít? Alázatos vagyok és boldog, vagy alázatos és szerencsétlen?

ÓMERSZÁMLÁLÁS

Az áldás szövege:

בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָנוּ על ספירת העמר.

Báruch Átá Ádonáj Elohénu melech háolám, áser kidsánu bemic­votáv, vecivánu ál szfirát háomer.

Áldott vagy Te, örökkévaló Istenünk, a Világ Királya,

aki megszentelt minket parancsolataival és elrendelte az ómer számlálását.

Az áldás után a nap számát mondjuk:

Hájom tisá veeszrim jom sehem árbáá sávuot vejom echád báomer. – Ma van az ómerszámlálás huszonkilencedik napja, ami négy hét és egy nap.

Majd egy lezáró könyörgés következik:

הרחמן הוא יחזיר לנו עבודת בית המקדש למקומה במהרה בימינו אמן סלה.

Háráchámán hu jáchzir lánu ávodát bét hámikdás bimherá vejáménu ámen szelá.

A Kegyelmes állítsa vissza a szentélyszolgálatot minél hamarabb, még napjainkban, ámen, szelá.

 

 

 

 

  • Küldés emailben