A római VI. légió bázisa került napvilágra.
Hadrianus császár (i.sz. 117-138) két hadtestet állomásoztatott a leigázott Júdea provinciában: a X. légiót Jeruzsálemben és a VI. légiót az északi területen. Ez utóbbi, páncélosnak (ferrata) is nevezett légió még az első zsidó felkelés (i.sz. 67-70) idején érkezett a Szentföldre, részt vett a Bár-Kochvá felkelés leverésében is, majd egészen a III. század végéig Izraelben maradt.
A VI. légió fontos csomópontban állomásozott: Megidó mellett, a termékeny Jezréel-völgyben, ahol számos főút húzódott és ahonnan könnyen megközelíthető volt az északi Gálil (Galilea) és a Golán, ahol a zsidó népesség nagy része élt abban az időben. Korábban ismeretlen volt a légió táborának pontos helye, mindössze annyi volt biztos, hogy a Galilea keleti határán fekvő, Bét Seánt a nyugati, tengerparti határánál fekvő Készáriával összekötő út mellett feküdt, Megidó térségében.
A felfedezés Dr. Jotám Teppernek, a Tel-Avivi Egyetem kutatójának köszönhető, aki csapatával egy Megidó közeli mezőgazdasági területen tárt fel a légió pecsétjével ellátott pénzérméket és tetőcserepeket. Ezt követően Tepper a területről készült műholdas- és légifelvételeket tanulmányozta, melyeken látszott, hogy a földfelszín egy négyszögletes épületmaradványt rejt. A 2013-ben elkezdett ásatások igazolták a feltevést: valóban a VI. légió egykori táborát azonosították.
A régészek 6 méter széles falakat ástak ki, melyek előtt mély árok húzódott. A falak mögött épületek alapjaira bukkantak, bennük a légióhoz köthető cserepekkel, páncélzattal, pénzérmékkel és egyéb tárgyakkal. Meghatározták a Via Principalis, azaz a főutca vonalát, az utcák mentén haladó víz- és szennyvízcsatornák maradványait, illetve találtak egy nagyobb méretű lakóépületet is, mely feltehetően az erőd parancsnokához tartozott. A 300×500 méteres táborban egykor 5000 katona állomásozott.
zsido.com
Forrás: jerusalemonline