A Gálil (Galilea) nyugati részén fekvő település feltárásán dolgozó önkéntesek a területen korábban ismeretlen kovácsműhelyre bukkantak, és látványos üvegtárgyakat is találtak.
Az Izraeli Régészeti Hatóság egyik ásatási igazgatója, Jáir Ámicur elmondta, hogy Usa zsidó település volt. A polgári időszámítás szerinti 135-ben lezajlott Bar Kochba felkelés után ide költözött Jávnéból a zsidó legfelsőbb bíróság, a szánhedrin. Jávnéba 64 évvel korábban, a második jeruzsálemi Szentély 70-ben bekövetkezett pusztulása után települt át a szánhedrin Jeruzsálemből. A II. és a VI. század között (vagyis a bizánci korban) Usát folyamatosan zsidók lakták. Miután ők végül elköltöztek, keresztény népesség költözött be a településre, akik természetesen magukkal hozták saját használati és műtárgyaikat.
A mai Kirját Átá mellett fekvő ásatási területet szukot ünnepére megnyitották az érdeklődő önkéntesek előtt, akik megfelelő instrukciók mellett maguk is kipróbálhatták régészeti tehetségüket. Ekkor került elő, igencsak időszerű módon, a bizánci korszakból származó kalapács, valamint szögek. Szukot ünnepe előtt átmeneti otthonként sátrakat építünk, és abban lakunk az ünnep egész tartama alatt, így a kalapács és a szögek szimbolikus tartalommal töltődtek meg. Az egyik népszerű szukoti héber gyerekdal ugyanis éppen arról szól, hogy gyorsan vegyük elő a kalapácsot és a szögeket, és lássunk hozzá az ünnepi sátor, a szuká építéséhez.
Amicur, valamint kollégája, a feltárás másik igazgatója, Ejád Bisárát elmondta, hogy „az Izraeli Régészeti Hatóság állományában összesen húsz vaskalapács szerepel, és ezek közül mindössze hat származik a bizánci korból”. A helyszínen korábban forgalmas üvegműhelyt is felfedeztek, ahol a nyersanyagtól a szépen megmunkált, kékes-zöldes színben csillogó üvegkehelyig számos leletet találtak, emellett rábukkantak az elmaradhatatlan olaj- és szőlőprés maradványaira is.
„A kalapács és a szögek, valamint a [vasfelhasználás melléktermékeként képződő] salak felfedezése megmutatja nekünk, hogy a helyszínen vaseszközöket is készítettek.” A korabeli kovácsműhelyekben készült minden, vas alapanyagú használati tárgy, melyekre a településeken szükség volt, még a kis szögek és vaskarikák is. Gykorlatilag minden faluban működött kovácsműhely. Úgy tűnik, az Usában található meglehetősen kicsi volt.
Usa egyik híres lakója Jicchák Nafha rabbi volt. A név, Nafha a „fújás” gyökből származik (a héberben minden szó visszavezethető a jelentéscsoport alapját alkotó három gyökbetűre), és a rabbinikus korszak héber nyelvében ezt a nevet a kovácsmesterséggel azonosították. Amicur azonban úgy véli, hogy abban az időszakban, amikor a rabbi élt, a kovácsműhely nem működött, és a név inkább a helység nagyon különleges üvegfúvó műhelyéhez kapcsolható. A helyszínen talált üvegek mind mennyiségükben, mind pedig minőségükben kiemelkedőek. „A finoman megmunkált borosüvegek, üveglámpák és üvegdarabok arra utalnak, hogy Usa lakói tökéletesen ismerték az üvegfúvás mesterségét.”
Az elmúlt év során nagyjából 15 ezer diák és más önkéntes vett részt a helyszínen folyó régészeti ásatásokban. Az 1800 éves település múltbeli mindennapjairól a megtalált kerámiák, kőeszközök és rituális fürdők mesélnek. Egy érintetlen olajmécses képében a középső, illetve késő bizánci kor zsidó művészetének szép példájára leltek. A lámpáson, zsidó eredetének bizonyítékaként, egy datolyapálma és egy menóra bevésett képe látható.
Két, kőbe vágott mikve, vagyis rituális fürdő maradványait is feltárták a településen. Ezek falait vakolat borítja, a fürdőkhöz lépcső vezet le. A fürdők a római és a bizánci periódusból származnak, 1800 évvel ezelőtt alakították ki őket. A fürdők nagyon közel vannak a település ipari negyedéhez, ahol a bor- és az olívaolaj-készítés is folyt, és ez a régészek véleménye szerint arra utal, hogy a munkások a gyártás előtt megmerítkeztek a rituális fürdőben, hogy készítményeik részére a lehető legmagasabb fokú rituális tisztaságot biztosítsák. A fürdők 1500 évvel ezelőttig maradtak használatban. A zsidó lakók ekkor, mielőtt végleg elhagyták korábbi otthonukat, feltöltötték a fürdőket, nehogy illetéktelenek nem megfelelő célokra használják őket.
Bisarat azt is elmondta, hogy a területet minden izraeli érdeklődéssel látogatja, mert nemcsak a zsidók számára van jelentősége: „Cserkeszek, drúzok, beduinok – ez a helyszín mindenkinek szól.”
Az Usában folyó feltárások a Szanhedrin Ösvény Projekt részét képezik. Ezt az útvonalat Izrael Állam fennállásának hetvenedik évfordulója alkalmából hozták létre. Az út Bét Seárimtól Tverjáig (Tibériás) szeli keresztül a Gálilt, és célja, hogy kövesse a szánhedrin állomáshelyeit, míg végül megtelepedett Tverján.
„A felfedezés folyamata csodálatos és végtelenül izgalmas” – mondta Amicur. – „Az embert saját legbensőbb lényével hozza kapcsolatba: hogyan kötődöm én ahhoz, amit találtam, ehhez a földhöz, az örökségemhez, amit most feltárunk?”
Forrás: TOI