Miriam Friedman 1916-ban, tu bisvát napján született az ukrajnai Kuzmynban.
Szülei, Joszef Báruch Reichverger rabbi és felesége, Ita Menucha haszid szellemű családot vezettek. Édesanyja a Báál Sém Tov, édesapja a korici Pinchász rabbi leszármazottja volt. A bolsevik forradalom után a család sokat szenvedett a vallásüldözéstől. A kormány parazitának minősítette Joszef Báruch rabbit és megfosztotta megélhetésétől. Az éhező családon az egyik gyerek, a 13 éves korábban munkába álló Mordecháj segített. Mivel Reichvergerék nem hagytak fel hagyományos életmódjukkal, megfigyelés alatt tartotta őket a hatalom. Az apát egyszer azért tartóztatták le, mert otthonában vallásos zsidó zenét játszott. Az egyik fiú, Jiszráel Cvi héberre fordított különböző szövegeket, amiért Szibériába száműzték, ahonnan sohasem tért vissza. A nehézségek ellenére a gyerekek alapos zsidó oktatásban részesültek. Miriam számára magántanárt fogadtak, aki Tórára tanította.
1941-ben, a náci csapatok közeledtével a család az üzbegisztáni Taskentbe költözött. Ebben a városban ismerték meg a Lengyelországból menekült Jáákov Mose Friedmant. A fiatalember arról volt híres, hogy önfeláldozó módon segített mindenkin. Még Szibériában is inkább dupla műszakban dolgozott, csak hogy szombaton ne kelljen sem neki, sem édesapjának, a neves kriniceri rabbinak dolgoznia. Egyszer közel 50 km-t gyalogolt szakadt cipőjében, kóbor kutyák hordáival küzdve, hogy egy nélkülöző özvegynek és hét lányának takarót és élelmiszert vigyen.
Jáákov Mose és Miriam 1944-ben házasodtak össze. A házaspár közel került a chábád-mozgalomhoz. A lubavicsi haszidok kiterjedt földalatti hálózatot működtettek a városban, hogy a zsidók fizikai és lelki szükségleteiről gondoskodjanak. Élelmet osztottak, titokban Tórát tanítottak, és mindenben segítették a háború elől Taskentbe menekülő zsidók tömegeit.
Első gyermekük éppen 1945. május 9-én, a győzelem napján született, amikor a Szovjetunió a náci Németország feletti győzelmét ünnepelte. Ezt követően a család Lodzba költözött, ahol azonban szomorúan tapasztalták, hogy a lengyelországi zsidóság csaknem teljesen megsemmisült. Lodzból Prágába mentek, ahol a túlélőket segítő, amerikai Vaad Hatzalah szervezet munkatársaként segítették a Csehszlovákiában összegyűlt zsidókat, akik kétségbeesetten próbáltak vízumot szerezni Izraelbe, az Egyesült Államokba, Kanadába vagy Dél-Amerikába. Munkájuk nem volt veszélytelen, egyszerre kellelt gondoskodniuk a megfelelő dokumentumokról, és a biztonságos utazásról országhatárokon keresztül, ami gyakran járt a különböző tisztségviselők megvesztegetésével. A hatóságoknak szemet szúrt Friedmanék működése, így letartóztatták Jáákov Mosét és hat hónap börtönre ítélték. Miriam tagadta, hogy bármit is tudott volna férje illegális tevékenységéről, ezért ő szabad maradhatott, és gondját viselhette három gyermeküknek. A hatodik lubavicsi rebbe, Joszef Jicchák Schneurson rabbi közbenjárására sikerült Amerikába szóló vízumot szerezniük, és végül az egész család Brooklynban telepedett le.
A család Amerikában a chábád mozgalom kötelékében folytatta életét, és közeli kapcsolatot alakítottak ki a Rebbével, és édesanyjával is, aki a szomszédos lakásban lakott. Jáákov Mose hamarosan a központi lubavicsi jesiva adminisztrátora lett, Miriam pedig könyvelőként dolgozott különböző lubavicsi intézményekben. Otthonuk mindig nyitva állt mindenki előtt.
Gyermekeik mindannyian a chábád-mozgalomban építettek karriert, és számos városban alapítottak zsidó központokat. Leghíresebb gyermekük Avraham, aki napjaink legsikeresebb zsidó zenésze és komponistája, Avraham Fried néven.
Miriam élete utolsó napjáig őrizte tiszta tudatát és őszinte hitét a Messisás közeli eljövetelében. Halálát több száz leszármazottja gyászolja világszerte. Temetése napján, éppen, amikor a sírba eresztették koporsóját, újabb ükunokája született, aki természetesen az ő nevét kapta.
Forrás: Chabad.org